Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER EMLÉKEZETE
WERNER EMLÉKEZETE ga volt, úgy tudom, órák hosszat zongorázott. TAKACS ANTAL, Csehimindszent Bárdossy László miniszterelnök kápolnánkban hallgatott szentmisét. A kápolna padjaiban meghívottak. Miséző Werner Alajos. Én, mint sekrestyés hátul helyezkedtem el. Tanár úr egy pillanatra nem néz fel. Valóban Istennek mutatja be áldozatát. Vége a szentmisének. Leteszi az oltárnál a miseruhát és áll egymagában. Nem kíváncsi, hogy kik vettek részt a szentmisén. Géfin rektor úr figyelmezteti sok-sok perc után, hogy forduljon meg, mert a miniszterelnök köszönetét akar mondani. Alázattal fogadja a köszönetét. Ismerősök, tisztelők, rokonok emlékeiből SOLYMOS ENDRE Szerénységére jellemző, hogy a háború után letiltatta műveit, mondván, hogyha értékes, akkor halála után úgyis énekelni fogják. Egy alkalommal dr. Radvány Mihály vezényelte egyik művét a székesegyházban. Ő fel sem ment a kórusra, hanem egy oszlop mögül könnyezve énekelte végig. Amikor mindenünket elvették és gond volt a mindennapi megélhetés, az ő tanácsára és buzdítására kezdtem éneket tanulni és le is vizsgáztam: hivatásos előadóművészi címet szereztem. Bárdossy miniszterelnök kivégzésekor ő volt mellette a siralomházban, ő kísérte utolsó útjára. Kodály Zoltán gyóntatója volt. MAROSFALVI ANTAL, FODOR ISTVÁN, GALÁNTAI IMRE és DR. GALÁNTAI PÁL közös élménye Szürkületbe hajló, hideg, esős, őszi délután gyülekeztünk a fiúszólamok próbájára. Ami még talán sohasem fordult elő, Lujzi bácsi még nem volt ott, noha megelőzni őt soha nem lehetett, mindig ő várt ránk kottákat rendezgetve, vagy a zongoránál. Éreztük, hogy késésének valami rendkívüli oka lehet. Aztán sietve érkezett, s nekünk rögtön feltűnt, hogy sovány, cipőtlen lábain ormótlan gumi-sárcipő (kalucsni) lötyögött úgy, hogy csak csoszogva tudott bennük járni. Nem szólt semmit, nem magyarázkodott, rögtön kezdtük a munkát. Csak később tudtuk meg a szeminárium egyik polgári alkalmazottjától - ahol Lujzi bácsi lakott -, hogy próbára jövet találkozott egy mezítlábas emberrel, s ő neki adta egyetlen pár cipőjét. P. OZSVÁT KATALIN tanár, Szombathely A rá való emlékezésben szeretnék idézni egyik leveléből, szavaiból. Alakja így válik valósággá és ismerőssé. Mielőtt még egyszer is láttam volna, levelet küldtem neki az intézetből. Legalább tizenöt oldal volt. Kértem: Segítsen rajtam! „Egy nyitott seb vagyok!” Ő hamarosan válaszolt. Szelíden, mintha egy gyermeket vigasztalna. „Kedves Lányom! Megértéssel vettem levelét. Ne sírjon. Laci halála szép, hófehér boldog halál volt. Sokat voltam halálos ágyánál. Szeretettel és hálával gondolt magára. Hiszen maga sokat, nagyon sokat adott neki! Most magán a sor, amint ő vállalta hősiesen a halált, úgy vállalja maga hősiesen az életet. A régi idealizmusával, a régi mosolyával, a régi örvendezésével, a 125
