Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások
SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS Pitoni: Cantate Domino Suriano: Passio (Szent Máté evangéliumából) Victoria: Caligaverunt Ave Maria Popule meus Domine non sum dignus Miserere mei Reneszánsz madrigálok: Jannequin: Sok csoda közt Dowland: Könyörögjek-é Bennet: Csordulj könnyem Kortárs magyar szerzők egyházi művei: Bárdos Lajos: Nyújtsd ki mennyből Halmos László: Ecce sacerdos Jubilate Deo Harmat Artúr: Boldogasszony anyánk Werner Alajos: Magyarok fénye Gyászba borult 0, dicsóult szép kincs 0, Boldogasszony Állunk Isten templomában Népdalfeldolgozások: Bárdos: Már Kistilden Kocsi szekér A repertoár összetételéből, jellegéből kitűnik, hogy kizárólag »a cappella« (kíséret nélküli) műveket énekeltünk. Ezen belül is a reneszánsz vokális polifónia (Palestrina és kortársai) jelentette iskolánk alapját, a műsor gerincét. Ezt egészítették ki a kortárs magyar egyházi zene azon alkotásai, amelyek a magyar egyházi népének legértékesebb örökségére építve a vokális polifónia technikáját sajátosan magyar és huszadik századi módon alkalmazták Kodály példája nyomán. Érdekes számbavenni azt is, hogy mi nem szerepel a repetoárban. Jó lenne megtudni például, hogy Kodály művei miért nem voltak műsoron még Werner Alajos idejében sem! Gregorián korálist -a mise respondáló válaszai kivételével - nem énekeltünk, mivel akkor az énekes nagymise változó részeit a szentélyben elhelyezkedő kispapok kara szólaltatta meg (szintén Radvány Mihály teológiai tanár betanításában). Nem tanultunk barokk, klasszikus és romantikus műveket - még a cappella kompozíciókat sem - mivel ezek teljesen eltérő énektechnikai képzettséget és stílusismeretet kívántak, mint amit a vokális polifónia képviselt. (Ezt a profilt akkor a Schmidt Mihály vezette Szalézi Ének- és Zenekar, valamint a Székesegyház Cecília Kórusa Horváth Boldizsár, majd dr. Radvány Mihály vezetésével képviselte Szombathelyen.) Az egyházi művek mellett világi madrigálokat, népdalfeldolgozásokat is énekeltünk: még a szerelmes témájú daraboktól sem »féltett« minket Miska bácsi! A Savaria (akkor Kovács) Szálló télikertjében tartott bemutatkozó hangversenyen csak a műsor első felében viseltük a piros-fehér karinges egyenruhát. A szünet után a világi műveket már »polgári« ruhában énekeltük (a papok természetesen reverendában). A »fényes szelek« korszakának népdal-mozgalmából is kivettük a részünket: a város tanulóifjúságának közös népdalénekléseit Miska bácsi vezette, mi mutattuk be a dalokat a tanulás kezdetén. A repertoárt számbavéve felvetődik a kérdés: hogyan sikerült a rendelkezésre álló rövid idő alatt ezt a hatalmas és nehéz anyagot megtanulni, a megszólaltatáshoz szükséges zenei és technikai készséget elsajátítani? Most — immár a szakember nézőpontjából - megpróbálok néhány kérdésre választ keresni, bár a »titok« lényegét azt hiszem nem tudjuk megfejteni. Az előkészítés és az énekesek kiválasztásának lehetősége adott volt, mivel a negyedik osztálytól, és később a Püspöki Általános Iskola felső tagozatában is Radvány Mihály tanította az éneket. Megjegyzem, hogy az iskola alsó tagozatos nevelői (Finta bácsi, Szendi és Szamos tanító urak) kiválóan képzett kán100
