Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért
folyt is büntetőeljárás, de rendszerint igen enyhe - néhány hónap felfüggesztett szabadságvesztéssel - büntetéssel végződött. Még több azoknak az eseteknek a száma, amikor nem találtak elégséges bizonyítékot a hatóságok. 1956. decembere tehát még az az időszak, amikor az országban nincs jogbiztonság, és a karhatalom embervadászatokat folytat. Ez a forradalom jogon kívüli megtorlásának időszaka. A központi hatalom nem csak szemet hunyt az erőszakos cselekmények felett, de - nem is túl burkoltan - jóváhagyta a karhatalom fellépését. A forradalom megtorlásának jogon kívüli eszközeit azután 1957 közepétől 1963-ig a megtorlás jogi keretek közzé terelt módozatai váltották fel. Ez az az időszak, amikor az ÁEH és (a politikai rendőrség) egyre inkább tart a Brenner János emlékétől. Az őt tisztelő embereket - egyháziakat és világiakat figyelik és mindent elkövetnek a vértanú kultuszának elfojtása érdekében. Úgy tűnik már 1958-ban a Vasmegyei rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya már külön ügynököt állít be a „Brenner - kultusz” figyelésére, méghozzá a szombathelyi püspök közvetlen beosztottját („Jóska” fedőnéven adta jelentéseit.I r>7) Az ÁEH hasonlóan „tűrhetetlennek” ítélte a vértanú pap képének árusítását (a magyarlaki templomépítés célját szolgálta a bevétel).* 158 Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a magyar egyház helyzetéről, az állam egyházpolitikájáról - és benne Brenner János megítéléséről - előre kell tekinteni a jegyzője által hitelesített nyilatkozatok); Tatai János karhatalmista Kesztölc környékén 1957. július 5-én egy akcióban - amelyben „Simonek Lukács ellenforradalmán kellett volna elfogni” agyonlőtte a tüzfigyelő szolgálatra kirendelt Nebehály lgnúcz sértettet. A vádlott cselekményét szándékos emberölés bűntettének minősítette a bíróság és 10 hónap - három évi próbaidőre felfüggesztett- szabadságvesztésre ítélte (Budapesti Katonai Bíróság B.II.176/1958.); Horváth Lajos csanádapácai lakos (a forradalmi bizottság volt elnökét) Molnár László főhadnagy, Bálint Lajos alhadnagy és még öt társuk halálra verték f 1957. február 21. A Szegedi Katonai Bíróság B.l. 168/1957 sz. ítéletében a vádlottakat - három évi próbaidőre felfüggesztett - 8 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztésre ítélte; Gál Lajos nagyrábéi lakost Pócsi Imre alhadnagy és egysége verte halálra 1957. február 5-én. Másnap a berettyóújfalui kórházban belehalt sérüléseibe. A Debreceni Katonai Bíróság a vádlottakat ugyancsak 6-6 hónapi felfüggesztett börtönre ítélte. (B.l 1.50/1957sz ítélet) Vő.: Kahler: Adalékok a megtorlás történetéhez in.: XX. Század Intézet Évkönyve kiadás alatt; Hadady Rudolf és Hargitay Lajos salgótarjáni forradalmárokat a karhatalmisták az Ipolyba lőtték, holttestüket 1956. december 10-én az Ipolyból fogták ki (Sortiizek 1956. szerk.: Kahler Frigyes, Antológia, Lakitelek, 1993. p.26); Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános meggyilkolásáról még szólunk (Szántó: A meggyilkolt katolikus papok... p.79-81. és Uő: 1956... p. 126-127.) 157 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - korábban Történeti Hivatal (TI 1) O- 14759/7 p. 134-136. Az iratot Soós Viktor Attila találta fel és bocsátotta rendelkezésemre - köszönöm K.F. A „Jóska” fn. ügynök: Varjas Győző. '58 Magyar Országos Levéltár (MOL) XIX-A-21 .d.0052-18/1959 - Soós kutatásai. 52
