Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért
hatvanas évek világába. Mielőtt mérlegre tennénk, mi történt a hatvanas években, mit eredményezett- vagy nem eredményezett - a Mgr. Agostino Casaroli nevével fémjelzett folyamat, amely Magyarországon az 1964-es - „részleges megegyezéshez” vezetett- nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pártállam egyházpolitikájának alakulását. Ehhez képest tehetjük fel a kérdést: biztosította-e az „Ostpolitik”-nak nevezett vatikáni új keleti politika az egyház szabadságát, vagy ha tetszik biztosított -e egyáltalán „valami féle” szabadságot? Mint tudjuk Mindszenty igen nehezen élte meg ezeket a lépéseket. Álláspontja szerint a kommunista rendszerek ideológiai természete mit sem változott, s gyakorlatukban sem észlelhető az egyházzal szemben pozitív változás. A vallás elleni kommunista terror „eredményeit” lényeglátóan foglalja össze: „Letartóztatásom előtt legnagyobb csapás iskoláink államosításával ért bennünket, amit azért hajtottak végre, hogy az ifjúságot könnyebben elidegenítsék a vallástól... a rendszer... a kiváló ifjúsági lelkipásztorokat már első intézkedéseivel célba vette. A bolsevizmusban éppen a vallásos és lelkiismeretes szülők akarata az, amely nem érvényesül... megvonják tőlük (ti. a vallásos tanulóktól) ösztöndíjaikat és megakadályozzák továbbtanulásukat... zaklatások hatására... csökken... a vallásoktatásban részesülő tanulók száma 25-30 %-ra... A kommunisták és kollaboráns szövetségeseik azután nemcsak az iskolákban, de a templomokban és a családokban is lehetetlenné tették az ifjúság vallásos nevelését. Vasárnapokon lefoglalják az ifjúság minden idejét... álcázott megbízottak figyelik a misehallgatókat, a gyónókat, az áldozókat...”159 „A következő súlyos sebet már fogságom alatt kapta az Egyház: ez a szerzetesrendek feloszlatása volt” - Eredményes munkásságuk nyomán mindenfelé új virágzásnak indult a hitélet. A rendszer a rendőrséget szabadította rájuk”.160 Jól ítélte meg a prímás: a szerzetesrendek 11 000 tagját ért - rendőri brutalitással 1950-ben végrehajtott - akciók a zsarolás eszközei voltak az 1950. augusztus 30-án a Grősz József érsekkel aláíratott „megegyezés” érdekében. A „megegyezés” szerepéről már szóltunk. Mindszenty helyesen látta: „A megegyezés az egyház mélységes megalázását jelentette, amit csak a szerzetesek megmentéséért vállaltak a főpásztorok”.161 169 Emlékirataim p.422-425. 160 Emlékirataim p.425. 161 Emlékirataim p.430. 53-
