Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek

bíró és dr. Csorba Sámuel szavazó bíró) 1966. november 14. napján - Bf.1.854/1966/35 sz. végzésével az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, így az jogerős és végrehajtható lett.

Az ügy utóéletéhez tartozik, hogy a legfőbb ügyész helyettese 1969. április 28-án Tóka Ferenc javára perújítási indítványt nyújtott be283 a Fővárosi Bíróság B.II1. 270/1960/20 jogerős ítélete ellen, mert a bíróság bebizonyítottság hiányában mentette fel a vádlottat. A Kóczán Tibor elleni ítélettel azonban bebizonyosodott, hogy id. Tóka Ferenc nem követett el bűncselekményt. A Legfelsőbb Bíróság B.IV. 402/1969/2 számú végzésével - 1969. május 12-én - a perújítást elrendelte és a Fővárosi Bíróságot érdemi tárgyalásra utasította.

Bár a Fővárosi Bíróság utolsó határozata nem áll rendelkezésre, nem kétséges, hogy a felmentés jogcímének indítványozott módosítása bekövetkezett. Ezzel id. Tóka Ferenc vonatkozásában végleg pont került az ügy végére.

Kóczán Tibor a rá kiszabott büntetést letöltötte.

Az írott források a lényegről

Brenner János meggyilkolása után - mint azt a törvény előírta - megindult az a büntető eljárás, amelynek iratanyaga - legalább is részben - az utókorra maradt. Egy közönséges büntető ügyben Magyarországon a rendőrségi nyomozás után a vádemelés (ügyész szak) majd a bírói szak következik. A hivatkozott eljárásjogi törvények, mind a nyomozati, mind a vádemelés, mind a bírósági szakban irányadóak voltak. A szabályok betartását legkevésbé a rendőrség vette komolyan. Különösen a kihallgatás meg nem engedett eszközei — bántalmazás, lelki kényszer, megtévesztés - volt gyakori. Nem egyszer súlyosan korlátozták az állampolgári szabadságjogokat - kifejezett törvényi tilalom ellenére284 - már a terheltté nyilvánítás előtt is.

Az ügyészség - általában - a rendőrségi nyomozati anyagból készítette a vádiratokat (vagy a megszüntető határozatot) s csak ritkán végzett nyomozást. Ugyanakkor felügyeleti joga volt a rendőrségi nyomozás felett.

A politikai befolyás - amelyet az MSZMP illetékes titkára gyakorolt - közvetlen volt a rendőrség és az ügyészség felé. A bíróság politikai befolyásolása már nehezebb kérdés volt, és általában közvezetetten történt (pl. „megbízható” párttag - bíróra szignálással, példálózással stb.). A Legfelsőbb Bíróság esetében ez a befolyásolás csak a különösen fontos politikai ügyekben volt kimutatható (Nagy Imre-per, az írók-pere, Brusznyai-per stb.).

283 Be. 270.§.( 1) bek 4.pont.

284 Bp.91/B.§. és a hozz fűzött kommentár: A büntető perrendtartás kommentárja (Dr. Molnár László és munkaközössége) Közgazdasági és jogi könyvkiadó Budapest, 1957. p.263.

95