Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába

Első ilyen per volt az eszer196 vezetők pere (1922), ahol bizonyítani kellett, hogy „az ellenforradalom oldalára állt eszerek az októberi forradalomtól kezdve a nép ellen harcoltak, fegyveres összeesküvéseket szerveztek, és terrorcselekményeket hajtottak végre”.197 A 11. Internacionálé a pert oly annyira komolyan vette, hogy védőket is küldött a perbefogottaknak.198 A minden tekintetben megtervezett perben (ahol Lunacsarszkíj199 tartotta a vádbeszédet) Szavinkovot golyó általi halálra ítélték. A forgatókönyv szerint ezt követően a Szovjetek Központi Végreható Bizottságának Elnöke a kegyelmi kérelemre azt a határozatot hozta, hogy a halálbüntetés végrehajtását felfüggeszti, ha az eszer párt abbahagyja „ellenforradalmi tevékenységét” - más szóval a párt megszünteti működését.

Az ortodox egyház megtörését szolgálta - mint említettük - a Tyihon pátriárka ellen folytatott per.

1928-ban koncepciós per folyt Donyec - medence bányaüzemének „polgári” vezetői ellen (Sahti-per), akik „kapcsolatba álltak a régi tulajdonosokkal, a külföldi felderítő szervekkel, tudatosan rossz irányba vezette az építkezést, robbantásokat és tüzeket idézett elő, megszegte a munkavédelmi szabályokat, valamint tűrhetetlen körülményeket teremtett, hogy ilyen módon kiváltsa a munkások elégedetlenségét.”200 A 11 végrehajtott halálos ítélet és a hosszú börtönbüntetések üzenete: A bolsevik rendszer gazdasági fiaskóiért az „osztályellenség” felelős, az elégedetlen munkások élelem és ruha helyet „fejeket” kaphatnak, a sztálini gazdaságpolitika megkérdőjelezhetetlen.

190 Eszer: orosz rövidítés Szocialiszti Revoljucionyeri - szociálforradalmárok. 1890-től kibontakozó mozgalom, 1901-ben Berlinben párttá szerveződött. Legfőbb céljaik: a fold társadalmasítása és az állam föderálissá alakítása. Számos merényletet szerveztek a cári kormányzat ellen. Az 1917. februári forradalom után a kormány-koalíció tagjai. Az alkotmányozó nemzetgyűlésben 410 képviselőjük volt a 175 bolsevikkai szemben.

197 Dolmányos István: A Szovjetunió története II. 1917-1966 (Budapest, 1986.) p.141-142.

19^ „Vandervelde, Posenfeld és Theodor Liebknecht elvtársakat”, akik ellen Moszkvában nagy tömegtüntetést rendeztek a bolsevik vezetők, ezzel fokozták az eszerek elleni gyűlölet-hadjáratot.

199 Lunacsarszkíj, Anatolij Vasziljevics (Poltava, 1875. november 23. - Menton, Franciaország, 1933. december 26.), orosz újságíró, teoretikus, politikus. 1895-től az Oroszországi Szociáldemokrata Párttagja. 1899-ben letartóztatták, száműzik. 1907-ben emigrált, Lenin környezetéhez tartozott. 1917-es bolsevik hatalomátvétel után művelődésügyi népbiztos. 1929-ben Sztálinnal konfliktusba került és lemondott. A kommunista párt Központi Bizottsága mellett működő tudományos bizottság elnöke lett, majd 1933-ban spanyolországi nagykövet. Útban állomáshelyére halt meg.

200 Dolmányos id. mű. p. 180.

67