Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába
II. Fejezet Betekintés a koncepciós perek világába A koncepciós perek kérdése a jogtörténetben a nem túl régen kutatott témák egyike. Maga a kifejezés - koncepciós perek - is sokkal inkább tekinthető a publicisztikában - nem egyszer más-más értelemben - használt fogalomnak, semmint tudományos terminológiának. Szükséges ezért mind a jogtudomány, mind a történettudomány oldaláról áttekinteni, mit értünk a koncepciós perek fogalmán. A dolog természeténél fogva az első lépéseket a történettudomány tette meg, hiszen a sokféle „hamis per” tételes tanulmányozása tette lehetővé a büntető eljárásjog tudománya számára a koncepciós per terminológiájának megalkotását és gyakorlati működtetését a négy semmisségi törvény keretei között. Koncepciós perek eredetéhez A koncepciós perek fogalmának kimunkálásához és helyes értelmezéséhez vissza kell térni a büntetőeljárások ősforrásához. Amióta az emberiség ráeszmélt, hogy a vérbosszú nem jelent megoldást a bűnelkövetéssel szemben, ugyanakkor elviselhetetlen terhet rótt az egész társadalomra, nem maradt más hátra, mint elfogadni a közhatalom erejével felruházott bírót, aki ítéletével igazságot szolgáltat. Az igazságszolgáltatásához háromirányú - a közhatalom erejével kikényszeríthető - tevékenység hárult a bíróra: megállapítani, hogy mi történt - ideértve a történésben érintett személyek megnevezését is (a tényállás kimondása), megállapítani, hogy a tényállásban foglalt tevékenység bűncselekmény-e és ha igen, ki a felelős érte (bűnösség kérdése), továbbá, hogy a bűnösnek milyen bűnhődéssel és/vagy jóvátétellel kell helyreállítani a tettével megsértett rendet. Bármennyire is tökéletlenek - netán alkalmatlanok - voltak az eszközök a valós tényállás felderítésére, a cél mégis ennek elérése volt, továbbá hogy a bűnös olyan büntetést szenvedjen el, amely megfelelt a társadalom igazságérzetének. A történelem folyamán ismertek azonban olyan büntetőeljárások, amelyeknek a célja - legalábbis titkoltan - nem a valós tényállás felderítése, a bűnösség megállapítása és igazságos büntetés kiszabása volt, hanem birtokszerzés vagy a politikai vetélytárs megsemmisítése, esetleg mindkettő. Példaként említhetjük a késő középkor legnagyobb koncepciós perét a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend ellen, amely számos lovag és a rend 23. nagymesterének Jaques de Molaynak máglyahalálával végződött 1314-ben. Magyar vonatkozásban szólunk arról a boszorkányperről, amelyet a felvilágosult Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Báthory Erzsébet, Dengelenghy 65
