Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért
Ugyan így a büntetőeljáráson kívül hetekig, hónapokig hallgattak ki személyeket folyamatosan, amikor is részletes írásbeli vallomást követeltek életútjukról, a velük érintkező személyekről, hivatásbeli tevékenységükről. Az már a cinizmus körébe tartozik, hogy egyházi személyeket „papi becsületükre” hivatkozva kényszerítenek igazmondásra. Az akkor érvényes eljárásjogi szabályok szerint is érvényes volt, ha terheltként hallgatnak ki valakit, akkor a kihallgatott a törvény szerint nem köteles igazat vallani, ez csupán ajánlott, mert bűnösség esetén az őszinte vallomás enyhítő körülmény.177 Igazmondási kötelezettség csak a tanút terheli, de bűncselekménnyel önmagát ő sem köteles vádolni.178 Ezeknél az eljárásoknál azonban semmilyen jogi garancia nincs, ugyanakkor az így szerzett információkat bár mikor „átfordítják” nyílt nyomozásban terhelő adattá és építenek rá vádat, akár a meghallgatott ellen, akár más ellen.179 A személyes szabadságtól való megfosztás mellett a vallatás (a kihallgatás kifejezést a törvényes keretek között folyt eljárásra tartom fenn) legfőbb eszköze a zsarolás (leggyakrabban hozzátartozók tönkretételével, életpálya lerombolásával), a lelki terror volt. Az ügynök hálózat másik fontos feladata volt, hogy elbizonytalanítsa és bomlassza azokat a közösségeket, amelyek nemkívánatosnak minősültek a hatalom számára. Feladatukat képezte - ebben katolikus papok esetében a női ügynökök kaptak kulcsszerepet - a célszemélyek erkölcsi kompromittálása. A nyomozó osztályok nem riadtak vissza rágalmazó levelek, vagy hamis bizonyítékok koholásától sem. Ilyen eszközökkel kívánták megszüntetni a hitoktatást, ha más eszközökkel (ügynök bomlasztó tevékenysége, iskolai ráhatás) nem értek célt. Bűncselekményként kezelték a papok összejöveteleit, különösen, ha olyan értesülés birtokába jutottak, hogy a korábban feloszlatott szerzetesrendek tagjai tartanak fenn kapcsolatot korábbi rendtársaikkal, vagy világi papokkal. Külön tárgykör volt a papság megosztása az un. papi békemozgalom segítségével. Az ügynöki hálózatba beszervezett papok is többségében a „békepapok” köréhez tartoztak. A hatvanas-hetvenes évek egyházi viszonyainak tételes kutatásaiból még igen kevés publikáció jelent meg. Figyelemre méltó a keresztény történelmi egyházak helyzetét kutató Bertalan Péter munkája.180 A kutatott - nem rendőr177 Vö.Bp.47.§, és p. 159-160 kommentár, továbbá p. 29-38. kommentár 178 Bp.54.§ és p. 180-183 kommentár, 55.§.;56.§, 57.§.(1) bek. b/ pont Vö. még p. 187-191 kommentár. 179 Vö.: Katona Nándor, Katona István, stb. ügyében 180 Berta|an Péter: Egyház és politika - A Kádár rendszer egyházpolitikája a déldunántúli régióban (1957-1968) Kaposvár p.5-211. 58
