Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

mélyként kezelt, akit a jövőben „beszervezésre tanulmányozott”. A hálózati személyek - egy-egy célszemély köré szervezve - egymásról is jelentettek. Előfordult, hogy a együtt lakó egyetemisták - nem tudva arról, hogy szobatársuk ügynök - „dolgoztak” együtt, feladatukról, követendő magatartásukról a szerv tisztjei gondoskodtak.

Az iigymökök (informátorok) feladata volt a célszemélytől szerzett információk pontos közlése, amelyet a titkos találkozókon kapott eligazításon kapott szempontok szerint kellett megszerezni. Nem csupán a csoportos és magánbeszélgetés volt az információ forrása. Közkedvelt módszer volt gyónás keretei között megismerni a célszemély pap gondolatait. Az ügynök ezen túl is minden eszközzel (levelekbe történő betekintés, a lakás „felderítése” stb.) is szerzett információkat. Feladata lehetett a lakás kulcsairól lenyomat készítése, elősegítve ezzel, hogy a politikai nyomozók hamis kulccsal behatoljanak a célszemély lakásába és ott titkos házkutatást tartsanak.

A titkos adatgyűjtés kedvelt eszköze volt a lehallgató berendezés beépítése a célszemély irodájába, lakásába (3/e rendszabály). Ugyancsak alkalmazták a telefonbeszélgetések lehallgatását (3/a rendszabály) és rögzítését, valamint a postai küldemények kézbesítés előtti felbontását. Ezeket az eszközöket „rendszabályok” bevezetésének nevezték.

A titkos információk anyagából azután a politikai rendőrség un. „O” (operatív), „F” (figyelő) és „Cs” (csoportos) dossziékat és személyi anyagokat („Sz” dosszié) képezett175. Az egyes ügyekben terv szerint folyt az anyaggyűjtés, amíg az ügy el nem érkezett a „realizálás” fázisába.

Korántsem kövezett minden titkos nyomozást (hivatalosan bizalmas nyomozás) büntetőeljárás. Politikai döntés kérdése volt kik ellen és mikor indítanak büntető eljárást és ki ellen és mikor foganatosítanak - csupán megfélemlítési szándékkal házkutatást, esetleg hosszabb-rövidebb őrizetbe vételt vagy előzetes letartóztatást.

Ez egyben azt is jelentette, hogy - bár a szabadság elvonásával járó kényszerintézkedéseket a büntető perrendtartás abban az időben is részletesen szabályozta176 - a politikai osztályok tetszésük szerint korlátoztak személyes szabadságukban bárkit — a megfélemlítés okán - büntető eljárás nélkül is (ezt egyes esetekben „preventív őrizetnek” is nevezték).

176 Petrikné Vámos Ida : Iratok a Történeti Hivatalban in.: Trezor 1. p.29-60.

176 Vö.: részletesen: A büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III törvénynek az 1954. évi V törvénnyel és az 1957. évi 8. számú törvényerejű rendelettel módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövege (összeállította és a magyarázatokat írta dr. Molnár László és munkaközössége) Közgazdasági és jogi könyvkiadó 1957. [Budapest] p.246, 276, 283, 284.; 274-280.

57