Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

házakkal kapcsolatos ügyek vitelére „szakosodott” politikai nyomozók nagy erőkkel láttak hozzá az egyházi személyek - és a velük kapcsolatban lévő „civilek” ellenőrzés alá vonásához. Első teendők közé tartozott az forradalom alatt esetleg megsemmisült „hálózati anyag” pótlása volt.

Célszemélynek számított minden egyházi személy - s az egyháziakkal kapcsolatot tartók - akik fiatalokat hitoktattak, és értelmiségiekkel tartottak személyes kapcsolatot. Kiemelten figyelte a rendőrség a papokkal ismeretséget tartó pedagógusokat és az állami alkalmazottakat.

Az évtizedekig szigorúan titkosan kezelt iratokból kitűnő - nemegyszer nyíltan is kimondott - cél az egyház lehető legnagyobb elszigetelése a társadalomtól, különösen a fiatalságtól. Ezért illegális tevékenységnek számított a templomi hitoktatás is, nem beszélve arról, ha a fiatalok a plébánián , vagy más keretek között (kirándulás, mozi vagy színház látogatás ) töltötték együtt az idejüket és eszmecserét folytattak a lelki vezetőjükkel és egymással. Ugyancsak illegális és üldözendő volt vallásos tárgyú könyvek olvasásra történő kölcsönzése is. Szorgosan kutatott a politikai rendőrség a pápai enciklikák után, de hajsza folyt a külföldön megjelent vallásos irodalom (különösen a filozófiai és hitvédelmi művek) „begyűjtésére”, nem beszélve azokról a kéziratokról, amelyek civilek vagy papok fejtették ki gondolataikat.

A hitoktatás tűzzel-vassal történő üldözése mellett központi kérdés volt a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak üldözése. A szerzetesek egy része segédlelkészként működött. Kiváló felkészültségük, személyiségük sok esetben vonzó volt a hívők körében. A szerzetesek közül elsősorban a jezsuiták vonták magukra a hatalom haragját. A kommunista hatalom a szerzetesrendek „illegális” működését, sőt új tagok felvételével való megerősödését minden eszközzel meg akarta akadályozni.

A politikai rendőrség173 * munkát és költséget nem kímélve széles hálózatot174 hozott létre. Ez valójában a hírhedt Ill/IlI-as besúgók hada. A hálózatban „hazafias alapon” beszervezett egyetemistáktól a zsarolással bekényszerített középiskolás diákig, a nőügyei miatt kompromittált, vagy karriervágytól hajtott papoktól a fiatal orvosokon keresztül a teológiáról eltávolított pedagógia tanárig minden társadalmi réteg képviselőjével találkozunk.

Az hálózati személyeket elsősorban olyan célszemélyek „mellé vezették be”, akiket a politikai rendőrség ellenséges elemként tartott számon, vagy olyan szep.207-283; Zinner Tibor: Az igazságszolgáltatás irányítása és az 1956-1963 közötti büntető igazságszolgáltatás in: Sortüzek - 1956 III. jelentés (Antológia, 1996.) p.63-111.

173 Vö.: Cseh Gergő Bendegúz: Id. mű.

1A hálózat tagjai az informátorok és ügynökök voltak. Ők fedőnévvel titkos találkozókon adták át jelentéseiket. Ezt a rendszert egészítette ki az un. társadalmi kapcsolatként kezelt személyek köre, akik polgári nevükön adtak információkat.

56