Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

Magyarországon az Ideiglenes Nemzeti Kormány meghirdette a vallásszabadságot, s a felekezetek egyenjogúságát. Az egykorú katolikus sajtó (Vigília) így értékelte az új viszonyokat: „Az egyház így szilárd bástyák mögül, a sokszor kényelemre, tunyaságra kísértő biztos fedezékből Isten szabad ege alá került” s az állami pártfogás megszűntével „..hívei védelme alá kell húzódnia”. De vajon húzódhatott-e? A jog szavai és a gyakorlat kiáltó ellentétet mutattak. Az 1946: I. te. [törvénycikk] deklarálta: „Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadságjog az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi szabadsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül egyformán és egyenlő mértékben biztosítja.” Ezt az „állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogait büntető törvény is szavatolta”.77 Nem szavatolta azonban az „antiklerikális” politika, amely erősebb volt a törvény szavainál. A vallásos meggyőződés magánéleti jellegét - s a vallásos emberek összességét az egyházban - akként fogták fel, hogy annak minden irányú megnyilvánulása reakciós politikai tevékenység. Joggal írhatta Mindszenty: „Miközben a kultúrharc Magyarországon kibontakozott, azzal is tisztában voltam, hogy a kereszténység és a bolsevizmus egy látványos világnézeti harcban e pillanatban magyar földön méri össze erejét.”78 Mindez kísértetiesen hasonlított a Szovjetunióban a húszas években történtekhez. Első lépésként ez a vallásos emberek (és az egyház) kiszorítását jelentette - szavakban a vallás gyakorlásának biztosítását emlegetve - ide értve a vallásos egyesületek feloszlatását79(majd később valamennyi iskola elvételét). Magától értetődő tehát, hogy az egyház első embere erélyesen tiltakozott a cserkészet, a KÁLÓT80 és más hitbuzgalmi egyesület feloszlatása ellen,81 s az állammal való kapcsolatok rendezése feltételéül az egyházat (s általa a híveket) ért sérelmek orvoslását tűzte ki célul.82

77 1946: X. te.

78 Emlékirataim p. 154.

79 1946. július 4-én Rajk László belügyminiszter valamennyi civil szervezetet, így a hitbuzgalmi egyesületeket is feloszlatta. A döntést szovjet részről is sürgették.

80 Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé.

8' 1946. július 21.

82 Emlékirataim p. 138-139.