Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

Sztálin alkotása, aki már Lenin mellett is a nemzetiségi kérdés szakembere volt.”65

Miért gondolta komolyan Magyarország egyik legnagyobb történettudósa, a mélyen vallásos Szekfű Gyula, hogy ezután a tövisbokor szőlőt, és a bojtorján fügét terem, s vajon soha sem hallotta a figyelmeztetést a hamis prófétákról?66

Ormos Mária, akadémikus, a korszak ismert kutatója (1991-ben) rámutatott67 arra a tendenciára, amellyel „akkoriban azonban csak a beavatottak voltak tisztában”, hogy ti. a MKP kezdettől fogva a hatalom kizárólagos megragadására készült, de ezt a törekvését minden eszközzel leplezte, „a megnyugtató, ám a jövőre nézve félrevezető” pozitív vonások felmutatásával. Ilyen volt az általános és ingyenes népoktatás bevezetése, valamint a plurális demokrácia megteremtése, az általános és titkos választójog alapján. Majd hozzáteszi: „Ma már a történelem maga igazolja, hogy a fentebb felsorolt pozitívumok illúziók voltak csupán. Egy rövid átmeneti korszak illúziói, amelyeket az tett lehetővé, hogy Sztálin még nem döntött végleg a volt szövetségeseivel szemben követendő politikájáról. A játékban kétségtelenül részt vettek az MKP vezetői, akik részben tudatosan, részben öntudatlan elősegítették a nagy megtévesztést. E tapasztalat alapján egyébként be kell látnunk, hogy nagy tömegeket nemcsak a nácizmus és a fasizmus tudott becsapni és félrevezetni.” (Kiemelés tőlem: K. F.)

A „nagy megtévesztés” színjátékának első felvonása volt a földreform68- Az ipari munkásság „nagy megtévesztése” az államosítások és a „tied a gyár, magadnak építed” jelszóban testesült meg.

Szekfű Gyula a nagy megtévesztettek egyike még azt is hajlandó volt megállapítani, hogy „Végignézve mindezeket az osztályokat, marad az ipari munkásság és a vidéki parasztság. A dolgok logikája szerint a hatalomnak a forradalom útján az ő kezükbe kellett esni.”69 így elemi tévedései elsőrangú propagandaanyagot képezhettek. Nem látta mindazt, amit szigorú logikai rend szerint leírt a kommunista Milovan Dilasz7Í> bebizonyítva, hogy a hatalomhoz a legkevesebb

65 Uo. p. 155.

66 Mt7,15

67 Tsz. p. 5-10.

68 Szekfű: id. mű. p.103-105.

69 Szekfű: Uo. p. 105. Meghatározása egybevág a későbbi Tudományos szocializmus, szerk.: Honfi József (Budapest, 1977.) egyetemi tananyag definíciójával: népi demokratikus hatalom... a munkásosztály és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája, (p. 129.)

79 Dilasz, Milovan (1911-1995) Jugoszláv kommunista politikus, politológus. 1932-től a Jugoszláv Kommunista Párt (JKP) tagja. 1938-ban a Tito vezette JKP-hoz csatlakozott. 1941-1945 között a partizánháború főparancsnokságának tagja. 1945-1953 között tárca nélküli miniszter, majd miniszterelnök-helyettes (1953-1954) A párt foideológusa. 1948-ban Moszkvában őt is árulónak nyilvánították. A negyvenes évek végére antisztálinista, majd a Borba című pártlap ha-30