Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

megjelent a „reakcióról” írott cikkének50 választ kaphatott arra, hogy kik kerül­nek a közeljövő üldözöttéinek véget nem érő listáira. „Reakciós az, aki antikom­­munista. ” Más szavakkal: ellenség mindenki, aki nem kommunista, avagy nem támogatja a kommunista párt politikáját. így egy csapásra milliókra tágult az el­lenség köre csaknem az egész társadalom. Körvonalazódott tehát a „bűnös nem­zet” elleni büntetőhadjárat ideológiája. Az első számú közellenség így a katoli­kus egyház lett. A hercegprímás, mint a magyar katolikus egyház feje, rendkívül rövid idő alatt egy sajátos konfrontációs rendszer középpontjába került. Nemcsak a kom­munistákkal ütközött össze, de azokkal a nem kommunista politikusok egy ré­szével is, akik politikai megfontolásból nem vállaltak konfrontációt a kommu­nistákkal. A prímás tehát anélkül, hogy gy akorlatilag politizált volna, politikai­lag légüres térbe került. Ez a helyzet a későbbiekben elősegítette izolálódását. A feltett kérdést tehát úgy is lehet vizsgálni, hogy a „makacs” főpap került szem­be a politikai hatalommal, de lehet úgy is - s a történelmi tényeknek ez felel meg egy adott politikai helyzetben a katolikus egyház feje a keresztény etika alap­ján került szembe különböző minőségi fokon a diktatórikus és a demokratikus politikai tényezőkkel. Úgy véljük a Mindszenty-kérdés itt túl mutat önmagán. A lényeg ugyanis a magyarországi katolikus egyház első szolgájának etikai alap­zatit küzdelme a diktatúrával. Mindszenty József végül is úgy politizált, hogy klasszikus értelemben nem politizált, hanem egy erkölcsi világképet védett. Küzdelme egyrészt így válik konkréttá, és így válik általános értelemben példa értékűvé. A diktatúra megteremtését egyelőre időszerűtlennek tartó sztálini uta­sítás azonban nem jelentette azt, hogy a Rákosi Mátyás vezette MKP ne folytas­sa teljes erővel a „párt öklének" nevezett Államvédelmi Osztály (majd Állam­­védelmi I latóság) - a hírhedt A VO. A VH - kiépítését és a civil társadalom elle­ni mindenirányú hadviselést.51 Az ún. népbíróságok felállítása52 valamint az internálások rendszere5-’ okán Bibá István54 „A Magyar demokrácia válsága" című tanulmányában már 1945- ben jelezte, hogy kibontakozóban van a terror. A rendkívüli hatalom-koncentrá­50 1946. július 22. 5' A belharcokról bővebben nem szólunk. A 474 „munkásmozgalmi” elítélt számszerűen is ele­nyészik a több mint 400 000 elítélt, vagy internált ártatlan magyar állampolgárhoz képest. 52 81/1945. sz. ME. rendelet, később részletezzük. 55 Hatályba léptette az Ideiglenes Kormány a 4352/1920., 30325/1920. BM„ továbbá a 8130/1939. ME. és 760/1939. BM. rendeletet. 5^ Bibó István (1911-1979) jogfilozófus, politikai - történeti író. A jogi diploma megszerzése után 1934-1938 között bírósági jegyző, majd az igazságügyi-minisztériumban előadó. 1940-től Szegeden a jogfilozófia magántanára. 1944-ben - az üldözött zsidók bújtatása miatt is - a nyi­lasok letartóztatták, szabadult, majd illegalitásban élt. 1945. februárjától az ideiglenes kormány 27

Next

/
Thumbnails
Contents