Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért
E gyülölet-elvü tanok persze nem új keletűek. A „felvilágosodás” francia ágától egyenes út vezetett az 1789-es francia forradalom véres terrorjához. Azok az ideológusok, akik az ateizmus elkötelezett híveként olyan államot képzeltek el, amely megsemmisíti az istenhitet és a hit letéteményesét, az egyházat, a francia forradalom idején jelentős szerepet kaptak az események formálásában, a terror intézményesítésében (ide értve egymás kiirtását is). Az ideológiai okok mellett - de annál nem kisebb erővel - hatott az egyházüldözés mozgalmára az „aranyvadászat”, az egyház értékeinek megszerzése. Aulard szerint a forradalom leginkább keresztényellenesebb intézkedése a forradalmi naptár bevezetése volt. Nos annyi kétségtelenül helytálló, hogy az 1793. október 3-án Romme beszámolója alapján elfogadott - majd Fabre d’Eglantine javaslatára módosított - időszámítás valóban látványos szakítás a kereszténységgel. Az egyházellenes hajsza egyik fő szócsöve a sajtóban Hébert volt. A Konvent november 6-i döntése szerint minden kommünnek joga van elvetni a katolikus vallást. A tovább gerjesztett vallás- és egyházellenes hisztéria néhány vezetője (Anacharisis Cloots, Lénonard Bourdon) Gobel-t, Párizs püspökét lemondásra kényszerítették, aki - vikáriusával együtt - a Konvent előtt lemondott. A vértanúságot nem vállaló főpapok hozzájárulásával az Észnek „szentelik fel” a Notre-Dame ősi templomát. A november 20-i „szertartást” országszerte számos hasonló követett. A hatalmas méreteket öltött egyházüldözést végül - külpolitikai meggondolásból - Robespierre volt kénytelen fékezni. Noha a Kommün Robespierre fellépését követően kimondta a „vallásszabadságot”, s 1793. december 6-án a Konvent is ünnepélyes dekrétumot alkotott a vallásszabadságról, a dekrisztianizáció - álcázott formákban - tovább haladt, s 1794 elején, már alig volt működő templom Franciaországban. A bolsevik ideológia a vallásról, az erkölcsről, az államról és a jogról A magyarországi viszonyokra - 1945 után - közvetlenül hatást gyakorló bolsevik ideológia (és gyakorlat) a marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszeren alapszik. A marxizmus - mint az közismert - a német filozófia materialista ága1-1. Sajátja volt az agitatív szellem, amely az elméletet a gyakorlattal egyesítve a társadalmi rend megváltoztatására törekedett, s így a francia forradalmi materializmus örököse lett. Közismert, hogy Marx és Engels a vallást „o nép ópiumának” tekintette. Közösen írt munkájukban „A szent családiban már 1J Vö.: Kecskés Pál: A bölcselet története. Budapest, 1981. p.407-428. 17
