Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek
gyetlen módon elkövetett ölési cselekményhez. Az egy fel nem tett - és így meg sem válaszolt - kérdés lesz, hogy a sértett miért hiszi el az általa ismeretlen, ittas fiatalembernek miszerint nem is az apja beteg, hanem a teljesen mása irányba lakó nagybátyja. Erre a témára még egyébként visszatérünk. Most azt vizsgáljuk meg miként történt a sértett,, elcsalása ” a plébániáról? A tényállás legelfogadhatóbb része, hogy a sértett - akit beteghez hívtak - felöltötte a karinget, stólát vett, majd magához vett egy szertartáskönyvet, keresztet, a betegek kenetét tartalmazó tartót egy lila, nyakba akasztható tokba és elment a templomba, hogy magához vegye az Oltáriszentséget, amelyet a burzába téve magával vitt. Ami ezután az ítéletekbe került az már a legenda világába tartozik. Igazolni törekedett a hatóság, - ez áll a nyomozóhatóságra és az első fokon eljárt bíróságra egyaránt - hogy a sértett miként került a zsidai iskola mellé. így hát a „betegnek” Zsidán kellett lenni. A Tóka-kombináció esetében a „beteg” Mesics Józsefné volt, aki Zsidán lakott és tényleg beteg volt. Erről a sértett is tudhatott, hiszen plébánosa is ellátta Mesicsnét a szentségekkel. Ez a legenda még hihető is lehetett volna, ha nem dől össze az egész konstrukció. Erőssége az volt, hogy egyenes útvonalat jelölt meg - a mise utat - így könnyen kikerülhető volt - a nyomozó hatóság számára - a mozgó fények és árnyalakok léte - csakhogy a Legfelsőbb Bíróság ezt a kombinációt nem fogadta el. A Kóczán-variáció már bonyolultabb. Itt már számolni kell a fényekkel és az árnyakkal. Úgy kell alakítani a történetet, hogy a fény és az árnyak csak a sértettől és a vádlottól származhatnak. Ezt szolgálja a Kóczánt marasztaló ítélet legabszurdabb tényállásrésze: A vádlott apjához hívta a sértettet, ezért a Pukhelyszer felé mentek, úgy, hogy a vádlott vitte a rúdelem lámpát a sértett előtt. „A vádlott már közeledett sértettel a szülei lakásához és kétségbeesett, hogy mi lesz, ha sértett be megy (sic!) a szüleihez, mert édesapjának nincs semmi baja... ekkor az az ötlete támadt, hogy Brenner János sértettet nem édesapjához, hanem nagybáttyához (sic!) Kóczán Imréhez fogja elvinni, aki Zsida községben lakik. Rögtön közölte Brenner János segédlelkésszel, hogy nem édesapja halálos beteg, hanem Kóczán Imre nagybáttya. Sértett minden további nélkül elhitte vádlott közlését és irányt változtatva a völgyben lévő lápos területen keresztül elindultak most már Zsida község irányába.”415 (Kiemelés tőlem. K.F.) Ez a bekezdés nem kevesebbet állít, mint, hogy a sértett nem volt ép elméjű. Normális ember ugyanis aligha hiszi el az ittas fiatalembernek (akit nem is ismer?), - s aki eddig apja halálos betegségéről beszélt - hogy tévedett, egy más 415 **** p 9 123
