Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek
irányban jóval távolabb lakó rokona a halálos beteg. Ezt szó nélkül elhinni ellentétben áll a józan ésszel és a normális élettapasztalattal. Ilyen tényállás csak súlyos bizonyítékok alapján állapítható meg. A bíróság azonban nem vett fel arra nézve semmilyen bizonyítást, hogy a sértett gondolkodásmódja más esetekben is hajlott hasonló képtelenségek elfogadására. Ilyen bizonyítás eredménytelensége mellett lehetett volna csak elfogadni az egyébként józan ésszel ellentétes vádlotti állítást, ha a bíróság tényleg a valós tényállás felderítésére törekszik. Ha körültekintően felderíti a nyomozás - ennek hiányában a bíróság - a sértett személyiségét, kiderülhetett volna, hogy ez a vádlotti vallomás elfogadhatatlan. Csakhogy ez a vádlotti vallomás nagyon is kellett a legendához. Ezért a hatóságok egy ki nem mondott fikciót állítottak fel: a sértett pap, tehát hívő, tehát hiszékeny - mondhatni - gyermeteg ember, akivel a legésszerűtlenebb dolog is szó nélkül elfogadtatható. Ez a fikció a tárgyalt korszakban - más ügyekben is - elfogadott volt. Arra, hogy ezek a „jobbnál-jobb” ötletek honnan származnak, más szóval kik sugallták a számos ellentétes vádlotti beismerést még visszatérünk, hiszen erre nem csak következtetni tudunk, de ténymegállapítást tett a legfelsőbb Bíróság is. A legzavarosabb rész azonban maga az ölési cselekmény amely három variációban történő megfogalmazását érdemes figyelmesen végiggondolni.-Az első variációt Tóka Ferenc első elítélésekor állapította meg a Szombathelyi Megyei Bíróság. E szerint416 a vádlott „a sértettet - valószínűleg - hátba szúrta, a sértett menekülni akart, egy sövény akadályozta, a vádlott utolérte és szúrta ahol csak érte, közben a sértett segítségért kiáltozott, majd a vádlott elkapta a nyakát, szorította, lerántotta a földre, a sértettől elvett rúdelemlámpával sértett fejét ütötte, amíg az elernyedt, a vádlott felállt, de a következő pillanatban a sértett is felkelt, bukdácsolva menekült és elhaló hangon segítségért kiáltozott, a vádlott megint elkapta, leteperte a sértett azonban ismét feltámolygott, átvergődött Somfalvi Sándorék sövénykerítésén, megközelítette a házat, összerogyott, vádlott ide is követte és mégegyszer(sicl) beleszúrt”. Nem ismételjük meg e helyen a Legfelsőbb Bíróságnak már idézett bírálatait (az erőviszonyok, a hajtogatás lehetetlensége) amelyből kitűnik: a cselekmény így nem történhetett. Rá kell azonban mutatni még arra is, hogy a sértett hátán csak felületi sérülések voltak, ez aligha akadályozta meg a jóval erősebb sértettet a hathatós védekezésben. Arról sem esik szó, hogy a többszörösen koponyatörött sértett miként tudott felkelni és tovább menni. 416 * p.3-4. 124
