Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek

a lámpát. Ebből viszont az a logikus következtetés, hogy a sértett a nála lévő lámpával védekezett. Akkor viszont mi okozta a koponyatörést? Nevesíteni kellett tehát valamilyen vonalas kemény tárgyat az elkövetés eszközeként, így a lámpát a támadó kezébe kellett adni (vagy úgy, hogy elveszi, mint Tóka, vagy úgy, hogy a sértett adja át). Azt már nem merte megkérdezni szakértőtől egyik hatóság sem, hogy a lámpát hány erőbehatás érte és hogy egyáltalán alkalmas-e a koponyasérülések okozására, pl. mennyi a tömege? Ha ugyanis a lámpával a sértett védekezik - nem túl nagy hatásfokkal, hiszen a lámpa üveges része egy csapás után leesik, az elemek kiesnek és akkor csak a könnyű üres nyél marad (így találta ezt a helyszínelő bizottság is) - akkor mi okozta a koponya törést. A rendelkezésre álló - főleg a helyszín dulakodási nyomai és a sérülés hordozta - információk azt igazolják, hogy a sértettet igen kemény - vonalas - tárggyal (fa vagy fém tárgy) többször, nagy erővel fejbe verte valaki, az akinél nem kés, hanem ütőeszköz volt. Ez volt az, amit minden áron leplezni akartak, amikor a lámpát, mint elkövetési eszközt elfogadták, minden tüzetesebb vizsgálat nélkül.

Összefoglalva: mindaz, amit az ítéletek a helyszínen feltárt tárgyi bizonyítékokról mondanak egyrészt arról tanúskodnak, hogy voltak olyan nyomok, amin egy szakszerű és a valóságot feltárni kívánó nyomozás elindulhatott volna. Ezt nem tették meg - elmulasztva azoknak a szakértői vizsgálatoknak az elvégeztetését, amelyek az ügy feltárása szempontjából mellőzhetetlenek lettek volna - így a nyomok által hordozott valós információkat kirekesztették az eljárásból. Ettől kezdve ezek a fontos bizonyítékok oly módon értékelődtek le, hogy objektíve nem befolyásolhatták a tényállás megállapítását. Más szóval nem zavarták a legenda működését. Mégis a helyszín leírása és a boncolás anyaga, valamint a tárgyi bizonyítékok által máig hordozott információ fontos szerepet játszik a valós tényállás rekonstruálásában.

Tényállás vagy legenda?

Tovább vizsgálva az ítéleteket (ide értve természetesen a hatályon kívül helyezéseket tartalmazó végzéseket is) elemezzük a megállapított tényállást, amely most már jórészt csak igen kétséges terheld- és tanúvallomásokon alapszik. Már most előre bocsátjuk, a tényállás alapvető hiányossága, hogy azokat a tanúkat - még ma is él közülük - akiknek tudomása nem illett bele a hatóságnak a gyilkosságról kialakított legendájába nem hallgatták ki. Ezekkel a vallomásokra a következő fejezetben kitérünk.

114