Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Victor András: Rejtett „pedagógiai” hatások
elnevezésére a „sűrűség” szó; sorozatos félreértéseket okoz, s a szó „otthoni” jelentése miatt szinte nehezíti a fizikai fogalom helyes kialakulását. Még gázok vagy szilárd anyagok esetében nem olyan nagy gond, de a folyadékok esetében már „katasztrofális” a helyzet. Otthon, a köznyelv szerint ugyanis pl. a fűtőolajnak (gázolajnak) nagyobb a „sűrűsége” mint a vízé - hiszen sűrűbb! - s ugyanígy: a méznek egyre nagyobb lesz a sűrűsége, ahogy ikrásodik. Pedig a fizikai sűrűség szerint az első esetben pont fordított a helyzet, azaz a fűtőolajnak (akármilyen sűrű), kisebb a sűrűsége, mint a vízé; az ikrásodó méz fizikai értelemben vett sűrűsége pedig nem változik számottevően. Vagyis megnehezítette a helyzetünket - a helyes sűrűség-fogalom kialakulását - az, aki annakidején (nem tudom: ki és mikor!) éppen ezt a szót vezette be a denzitás helyett. Talán még komplikáltabb a helyzet a fizika és a biológia közös szakkifejezésével, az „úszik” szóval. Biológiaórán pl. a hal úszik a vízben, ami azt jelenti, hogy aktív helyváltoztató mozgást végez az uszonyai mozgatásával. Fizikaórán azonban az „úszik” a „lebeg” ellentéte. Arra mondjuk, hogy lebeg, aminek kisebb a sűnísége a közegénél (ezért feljön annak a tetejére); ami viszont a közeg „közepén” van, mert a sűnísége éppen megegyezik amazéval, arra azt mondjuk, hogy lebeg. Namármost, amikor egy hal úszik - bent a vízben! - akkor az átlagos sűrűsége pont megegyezik a vízével, vagyis fizikai értelemben lebeg. Amikor azonban ez a hal megdöglik, és hasával fölfelé feljön a víz tetejére, és ott himbálózik, akkor mondhatjuk rá fizikai szóhasználattal, hogy úszik. A fizika és a biológia majdnem ellentétes értelemben használja ezt a szakkifejezést, s a gyerekeknek meg kell tanulniok a két értelmezés közül reggel 8-tól 9-ig az egyiket használni, 9-től 10-ig pedig a másikat. Vannak persze olyan szakkifejezések is, amelyeknek az esetében nincs ilyen gond. Pl. az ellenállás vagy a mező szavak a fizikaórán ugyan kicsit mást jelentenek, mint otthon, de legalább nincs „negatív interferencia” a két jelentés között, sőt: azok még segítik is egymást. A föntebbi példákból mindössze annyit vonunk le következtetésként, hogy nyelvünknek nem csak az „otthoni” szavai haüiak a gondolkodásmódunkra, hanem az „iskolai” szavak, és szakkifejezések is. 6. Szokások Tele vagyunk olyan szokásokkal, amelyeket „belénk neveltek”, s amelyek alapvetően meghatározzák értékrendszerünket, viselkedésformáinkat - gyakran anélkül, hogy tudatában volnánk ezeknek a meghatározottságoknak. Ezek közül most - mutatóban - csak két, étkezéssel kapcsolatos szokást, ill. tipikus mondatot említek. Mindkettő igen gyakran hangzik el a szülők (vagy más felnőttek) szájából az evő gyemieknck címezve. „Na gyerekek! Ki lesz az angyal?”, „Nézzétek, milyen ügyes, aranyos! Mind megette!” Ugye ismerősek ezek a mondatok. Mi magunk is számtalanszor hallottuk gyermekkorunkban, s feltehetően közü76
