Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Tóth György: A szombathelyi Gothard Obszervatórium története alapításától napjainkig
Az egykori lelkes diákok a középiskolából kikerülve, nagyrészt elkerültek a városból, nem volt utánpótlás. Az iskola tanárai, de főként az igazgatóság egyre kevésbé nézte jóindulatúan az esténkénti „érdeklődőket", kezdett fogyatkozni és pusztulni a felszerelés is. Különféle tárgyak, az optikai műszerekből lencsék tűntek el, itt-ott maradandó rongálódás történt. A bemutató csillagvizsgálónak gyakorlatilag nem volt gazdája, nem volt szakképzett felelős vezetője, ellátmánya. 1954-ben az akkori Népművelési Minisztérium létre hozta a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportot (a mai Országos Műszaki Múzeum jogelődjét) az akkor hozott Múzeumi Törvény alapján. Ez azután, „menteni ami még menthető” jelszóval, a még megmaradt Gothard-hagyaték tárgyi emlékeit, de sajnos csak az egyedileg számbavehető műszereket, műszaki emlékké nyilvánította: egy emblémát akasztva reá, leltári számmal együtt, így gondolván megőrizni az utókornak azokat. Ez az adminisztratív intézkedés nem vezetett sok eredményre, mert megjelentek a fővárosi „gyűjtők” is, akik „fentről jöttek”, és áldásos tevékenységük nyomán műszerek, könyvek, folyóiratok és egyéb dokumentumok kerültek ezután az akadémiai és az Uránia csillagvizsgálókba, a fizikai kutatóba, stb. - az egyéb „magángyűjtőkről" már megemlékeztünk. Időnként beavatkozott a folyamatba a helyi TIT Szervezet és a Városi Tanács is. Döntő változást csak az űrkutatás megindulása, nevezetesen az első két mesterséges holdnak a pályára állítása utáni időszak hozott. 1958-ban az MTA eszmei és a Városi Tanács anyagi támogatása folytán beindult az obszervatóriumban a műholdak megfigyelése. Itt létesült a COSPAR 112. számú (később 1112. sz.) megfigyelő állomása, a nemzetközi hálózatban. Először egy jól képzett és betanított amatőrgárda végezte a megfigyeléseket. Egyidejűleg egyre fokozottabb igénnyel merült fel szakcsillagász munkába állítása. Ez végre 1959 októberében valósult meg. Pár hónappal később a szombathelyi Városi Tanács leválasztotta a csillagvizsgálót a gimnáziumtól, valamint rendszeres költségvetési ellátmányt biztosított annak szakszeri!, de szerény működtetéséhez. Ez a jótékony intézkedés szinte az utolsó pillanatban történt, mert az iskola igazgatósága egyre ellenségesebben nézte az épületében szinte a létéért küzdő újjáéledt intézmény munkáját, melyet minden intézkedésével gátolt, ahol csak tudott, attól sem riadt vissza, hogy ebben az időben meglehetősen veszélyes politikai síkra is terelje a súrlódások közben keletkezett vitákat. Ezek az események igen nehéz légkörben folytatott munkát eredményeztek, pedig hány iskola lett volna akkoriban büszke arra, hogy falai között egy nemzetközi hálózatban dolgozó munkahely van, aminek nevet egykori tanítványa adott. Az intézményt fenntartó tanácsi szerv fő feladatul a közművelődést jelölte meg ugyan, de eltűrte, sőt szerényen anyagilag is támogatta a tudományos munkát is. Utóbbi a műhold megfigyeléseken kívül változó csillagok fotoelektromos foto59
