Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Tóth György: A szombathelyi Gothard Obszervatórium története alapításától napjainkig
Felbukkant egy adat arról, hogy a Premontrei Rend az 1930-as években kísérletet tett arra, hogy újraélessze az obszervatóriumot. Ennek érdekében puhatolóztak és terveket is készíttettek új csillagvizsgáló létesítésére, és a gyűjteményben lévő műszerek használatba vételére, de sajnos ez csak terv maradt, mert mire a szükséges pénzügyi alap megteremtődött (jellemző módon nem Budapesten, az oda áthelyezett Konkoly Obszervatóriumban érdeklődtek, hanem a közeli Ausztriában), bekövetkezett az Anschluss, majd kitört a II. világháború. A Gothard-hagyaték tudományos tanulmányozására, - ma úgy is mondhatnánk, hogy muzeális feldolgozására, katalogizálására - már 1918-ban sor került Molnár Szaniszló premontrei fizika tanár munkássága révén, de eddig ismeretlen okok miatt az egész munka 1928 körül megszakadt, publikáció ebből a munkából soha sem született; a Gimnázium Évkönyvei ez idő után a hagyatékról már nem tesznek említést. Addig is csak évenként egy sematikus utalás van erre, mely szerint: „a feldolgozás folyamatban van”. Kétségtelen tény viszont az, hogy a hagyaték birtokában diák nemzedékek nőttek fel, nem minden hatás nélkül. Külön ki kell emelni azt is, hogy a gyűjtemény minden hiány nélkül átvészelte a második világháborút, egészen az egyházi iskoláknak 1948-ban történt államosításáig. A herényi csillagda a háború során megsérült - egy fennmaradt fénykép tanúsága szerint. Később ezt helyre hozták, benne több komfort nélküli lakást alakítottak ki. Az ötvenes évek végén a parkban disznóólak éktelenkedtek, a díszfákat, cserjéket kivágták, a környező földterületen a még a huszas években létesített faiskolát államosítás után nagyüzemi dísznövény temiesztésre alakították át. 1949/50-ben az államosítás után a Premontrei Gimnázium jogutódjának, a Nagy Lajos Gimnáziumnak a tetején lelkes diákok, tanáraik támogatásával, közadakozásból és társadalmi munkával egy olyan területet alakítottak ki, ahol fel lehetett végre állítani a közel negyven éve kihasználatlanul porosodó Browning teleszkópot. A tetőszerkezet fölé egy 3,6 m átmérőjű félgömb kupolát emeltek, a motorral forgatható szerkezet kialakításakor felhasználták a Herényből behozott régi dobkupola roncsaiból az eredeti fogaskoszorút. (A herényi kastély kupolája helyén kilátó terasz létesült, a távcső konzolját elbontották.) Az új kupolába egy igen meredek lépcsőn lehetett feljutni az iskola egykori ifjúsági könyvtárát rejtő, mintegy 3x7 m-es szobából, ahol pedig a csillagda egyéb felszerelését és könyveit tárolták szekrényekben. Később, a gimnázium kapujára kitettek egy zománcozott táblát: „Uránia Csillagvizsgáló helyi csoportja” felirattal. Ez volt az ötvenes években megindult nagy népművelési kampány keretén belül az első, ún. „vidéki Uránia”. Ezzel meg is kezdődtek a félig-meddig rendszeresnek mondható csillagászati távcsöves bemutatások derült esténként, és vele együtt szaporodtak, és felhalmozódtak a problémák is... 58
