Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Horváth Lóránt Ödön: Szombathely és a premontreiek
Mivel érdemelte ki e magasztaló sorokat? Életművének méltatója először mint tanárt és közéleti férfit, majd mint papot, és nem utolsó sorban mint jólelkű, szegényeket segítő embert jellemzi: „Mint mintanevelő és tanár játszva lopta bele tanítványai leikébe az önfegyelmezést, kötelességtudást, és a klasszika filológia örök szépségeit. Mint tanárt hódoló tisztelettel övezték körül. Mint nevelőhöz fiúi szeretettel ragaszkodtak. Mint pap a mesterek Mesterének igéit írta homlokára: Tanítsatok minden nemzeteket! Minden ténykedésével azt mutatta, hogy őt a magyar nemzet egyik Pál apostolává szemelte ki a Gondviselés. Mint tudósnak a klasszika filológiai szakirodalom, a régiségtudomány, a néprajz és a közérdek volt lelkes munkásságának főszíntere. (Szombathely város monográfiája, A szombathelyi premontrei főgimnázium története, tankönyvei, Etnográfiája). Mint ember körüljárt jót tevén. A szegények apjuknak tekintették. Lakása az ügyes-bajos embereknek valóságos zarándokhelye volt. Tízezrekre rúg azon kisemberek száma, akiket segélyezett, vagy örökös kenyérhez juttatott.” Ha munkásságát röviden vázolni akarjuk, akkor először is a város történetének befejezését kell említeni, így lett az Kunc-Kárpáti: Szombathely-Savaria monográfiája. A könyv zárószavában így vall mindkettőjük ragaszkodásáról Szombathelyhez: „Kuné Adolf prépostot a város iránt érzett szeretete nem feledtette el a nagylelkűen magára vállalt kötelezettségéről, ezért fordult figyelme csekélységem felé, aki ebben csak megtiszteltetést láttam, és azt a reményt fűztem hozzá, hogy szerény tehetségemmel talán tehetek némi szolgálatot annak a városnak, amelyhez a legmelegebb, és legigazibb szeretettel ragaszkodom”. És mi mindent meg nem tett a város érdekében! Fellendítette a Lipp Vilmos által alapított Vasmegyei Régészeti Egylet életét, annak Évkönyveiben közölte régészeti kutatásainak eredményeit. Ő alapította a Vasvármegyei Kultúregyesületet, a Múzeumot is az ő kezdeményezésére építették és ő látta el gazdag régészeti és néprajzi anyaggal. Összegyűjtötte ugyanis Vasmegye lakóinak szokásait, és azokat a tárgyakat, amelyekkel megalapozta a múzeum néprajzi gyűjteményét. Diákjait is gyakran magával vitte a múzeumba, hogy lássák azt a kort, amelyről tanulnak. Első alapító elnöke volt a Városi Szépítő Egyletnek. Oly tekintélyre tett szert, hogy érdemei elismeréseképpen tankerületi főigazgatónak nevezték ki. Nyugdíjba vonulása után ő is utolsó éveit Türjén töltötte, ott is halt meg, de szeretett városában Szombathelyen temették el. Érdekes, hogy az elmúlt időszakban az ő utcájának neve, a „Kárpáti Kelemen sétány” elnevezés megmaradt, talán nem felejtették érdemeit, vagy azt felejtették el, hogy premontrei paptanár volt?! Hadd folytassam a beszámolót Szombathely és a premontreiek kapcsolatáról Dr. Lipp Vilmossal, mert ő is régész-tudós volt. 1835-1888. között élt. Ő nem a szokásos pályát futotta be, nem volt a szombathelyi gimnázium diákja, előbb pia-33
