Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Horváth Lóránt Ödön: Szombathely és a premontreiek

mányában (A Szombathelyi Királyi Kath. Főgymnásium Értesítője 1873/74.) nem annyira mint fizikus, hanem mint filozófus, természetbölcselő írja le gondolatait: „a megcsontosodott előítéletek ellen az emberi szellem állandó törekvése, a tárgyilagos ítéletalkotás viszi előre a tudományt”. Megállapítja, hogy az egész világegyetem „ugyanazon anyagokból és ugyanazon hozzákötött erők behatása alatt áll”. Mégsem kötődik világnézete csupán az anyaghoz. Aki a „végtelenül kiterjedő világtérben lévő örök törvényről” vall, annak világképe transzcendentál, utal a Személyes Végtelenre, a Teremtő Isten bölcsességére. Mint szerzetespap tudományos meggyőződését mindig össze tudta egyeztetni hitével. Életét, egyéniségét ezért így jellemzi Vadász Norbert a Nekrológban: „Mélyen érző szíve egész melegével, nagy tudású elméje összes erőivel igaz vallásosságra, alapos tudásra, önérzetre és tettekben nyilvánuló hazaszeretetre tanította az ifjúságot.”

Mint kísérletező tudóst legtöbbször és méltán a Foucault-féle ingakísérletével kapcsolatban szokták emlegetni, de kísérletezett ő a telefonnal, a távíróval, foglalkozott a csillagászattal is.

Kunc Adolf széleskörű műveltségére, nagyszerű képességeire utal, hogy nemcsak természettudós, hanem történész is volt. Minden bizonnyal szeretett városának és iskolájának akart szolgálni, amikor felkérésre vállalkozott történetének megírására, ezzel a címmel: Szombathely-Savaria r. tanácsú város Monográfiája. Műve előszavában ugyaniserről vall: „Igénytelenségemnek jutott az a szerencse, hogy azon városnak rövid történelmi vázlatát, és jelen életét leírjam, melyet mint gyermek már megszerettem, s melyet mint férfiú polgárainak minden nemes, és jóért tettekben nyilvánuló lelkesedéséért becsülni tanultam.”

A város közéletében részt vett mint törvényhatósági bizottsági tag, majd az országgyűlésben képviselte, de még ebben az évben 1884-ben megválasztották, illetve kinevezték csornai Prépost-Prelátusnak. Élete utolsó éveit szívesen töltötte Türjén, ott is temették el 1905. szeptember 12-én. Sírját nagy becsben tartják az utóbbi években, és az elmúlt évben visszakapta régi nevét a róla elnevezett utca, emlékeztetve a község lakóit az ő el nem múló és újra felfedezett érdemeire.

Szombathely és a Premontreiek kapcsolatát folytatva most Kárpáti Kelemenről emlékezem meg, mivel ő folytatta, és írta meg Kunc Adolf monográfiáját az 1790-es évektől kezdve. 1859-ben született Rábaszentmártonban. Ő is szinte ugyanazt az utat járta, mint nagy elődje: a gimnázium diákja, tanára, majd igazgatója lett. Az ő Nekrológjából idézem az egész életét jellemző sorokat és kapcsolatát Szombathellyel: „A mindenség szinte megmérhetetlen nagyságú embererdejéből 1923. febmár 21-én egy életerős magyar tölgy múlt ki: Kárpáti Kelemen premontrei kanonok, volt székesfehérvári Tankerületi Királyi Főigazgató személyében. Impozáns megjelenésű és mélységes tudású férfiú, tipikus vasi magyar „civis Savariensis” volt.

32