Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

A lelkipásztorkodáson kívijl a besenyők lakta részeken az első évtizedekben missziós munkát is végeztek, annak befejeztével jelentős közjogi feladatokat is vállaltak a hiteleshelyi munkában. Csorna, Jászó és Lelesz 1874-ig végezték ezt a munkát, Ság és Tíirje csak rövid ideig.

Szent Norbert fiai a francia szellemiséget hozták és képviselték hazánkban. A zsámbéki romok, az ócsai és tőrjei középkori templomok máig tanúskodnak egykori jelenlétükről, munkásságukról. Hazánkba érkezésük a katedrálisokban végzett zsolozsma újabb változatával gazdagította a hazai istentiszteleti életet. A XV. századból fennmaradt zsolozsmás kódexeik szép tanúságát adják magyar öntudatuknak, a magyar szenteket buzgón ünnepelték. A szegedi, majd vásárhelyi apácák használatára készült Apor-, Lányi-, Pozsonyi- és Szegedi-kódex becses nyelvemlékeink. Közölük a Lányi-kódex az istentisztelet végzésének módját rögzítette magyarul a „főkötős atyafiak”, a premontrei apácák számára 1511-ben.

A kommendátori rendszer következtében a rend jelentős prépostságait veszítette el. A folyamat megállítására és a rendi élet megreformálására az 1506-ban sági préposttá választott Fegyvemeky Ferenc vállalkozott. 1510-ben maga is részt vett a Saint Quentin-i rendi káptalanon, ahonnan reformstatutumokat és vizitátori megbízatást hozott magával. Munkássága kiindulása lehetett volna a rendi élet újabb kibontakozásának. De a hitújítás, majd a török hódoltság nyomában a XVI. század derekán az eddig megmaradt prépostságok is elpusztultak.

Másfélszáz évi szünet után a török hódoltság alól felszabadított országban az osztrák és morva apátságokból jött premontreiek indították el újra a rendi életet. Az 1700-as évek elején Jászó, Lelesz, Váradhegyfok, valamint Csorna, Tűrje és Jánoshida ismét a premontreiek kezére került. Mire azonban megerősödtek és függetlenségüket visszanyerték volna, II. József 1786-ban és 1787-ben kiadott feloszlató rendeletéi ezt a reményteljes folyamatot félbeszakították.

Újabb 16 évi kényszerszünet után a XIX. század elején indulhatott meg újra a rend élete hazánkban. I. Ferenc császár 1802-ben kiadott rendelete a bencések és ciszterciek mellett a premontreieknek is újra megadta a működési engedélyt. Cserébe a három rend vállalta a középiskolai oktatást.

A visszaállított premontreiek három prépostsága (Jászó, Lelesz, Váradhegyfok) Jászó fősége alatt egyesült, s a következő városokban volt gimnáziumuk: Lőcse, Ungvár (helyette 1811-től Kassa), Nagyvárad, Rozsnyó. A lőcsei gimnáziumról azonban hamarosan lemondtak. A századfordulón Budapesten szervezték meg tanárképző főiskolájukat. A premontrei rend másik része Csorna fősége alatt egyesítette a horpácsi, tiirjei és jánoshidai prépostságokat, s a rendtagok Szombathelyen és Keszthelyen főgimnáziumban tanítottak. Az új feladat a rend felvirágzását, számbeli gyarapodását is magával hozta. Számos kiváló nevelő és tudós került ki a rendtagok közül.

23