Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története
Az I. világháború végén a trianoni békeszerződés Jászót három felé szakította. Iskolái az utódállamok területére kerültek és elvesztek. Helyettük a rend Gödöllőn hatalmas gimnáziumot és rendházat épített. A tanítás 1924-ben kezdődött és 1931-re lett teljes a nyolc osztály. 1938-ban megnyílt a francia gimnázium. 1939-ben pedig Budafokon nyílt premontrei gimnázium. A területek egy részének visszacsatolásával 1939-1945 között újra tanítottak Kassán, Rozsnyón és Nagyváradon. A magyar premontrei cirkária életében jelentős esemény volt a premontrei nővérek újra letelepedése. 1927-ben nyílt meg első házuk a veszprémmegyei Külsővaton, amely anyaházuk is lett. 1949-ig további hat alapítás követte: Nagylengyel, Kenyéri, Somlóvásárhely, Mindszent, Jászó, Bakonygyepes. 1950-ben a 7 rendházban 50 nővér élt. Elemi iskolákban, óvodákban tanítottak, egyházközségi karitatív és kultúrmunkát végeztek, lányköröket, tanfolyamokat vezettek. A II. világháború után nagy nehézségek között, de új reményekkel is indult a rend élete. 1947-ben Csornán a prépostság megnyitotta harmadik gimnáziumát. De nem sokáig örülhetett az új iskolának, mert 1948-ban bekövetkezett az iskolák államosítása, 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása. A rendtagok egy része külföldre távozott, az itthon maradottak pedig a lelkipásztorkodásban, tanári pályán, vagy más szellemi és fizikai munkakörben próbáltak elhelyezkedni. Csorna „tovább élt” Kaliforniában, ahol hét csornai rendtag 1961-ben telepedett le. Alapításukból virágzó apátság fejlődött, mely jelenleg 52 rendtagot számlál. A jászóiak közül többen egyetemi tanárokként kamatoztatták magukkal vitt szellemi tőkéjüket. 1989-90-ben: Negyven évi dermedtségből próbál a rend újraéledni. „Megfogyva bár, de törve nem...”(!?) Az újrainduló szerzetesrendek felé a társadalom részéről nagyok az elvárások, de számukra egyelőre kicsik a lehetőségek. Hogy milyen lesz a premontrei rend további története, főleg itt, Magyarországon, azt ma még nem tudjuk. De - Török József professzor úr sorait idézve - „ameddig vannak szegények, betegek, kicsinyek, addig mindig lesznek szerzetesek a katolikus Egyházban és a szerzetesek történetét Magyarországon is éppen úgy, mint másutt a világon, befejezni nem, csak félbeszakítani lehet.” 24