Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

kilenc helyen volt jelen. Rómából visszaindulva Norbert útja Speyeren át vitt, ahol élete újabb fordulópontja várta. III. Lothár császár és a pápai követ jelenlétében éppen heves viták folytak a megüresedett magdeburgi érseki szék betöltéséről. Érkezése eldöntötte a vitát. Norbertét Magdeburg érsekévé választották.

Emlékezetes maradt magdeburgi bevonulása. Mezítláb, egyszerű szerzetesi ruhában vonult be a székesegyházba, majd ima után a püspöki palotába. A palota kapusa nem akarta beengedni a püspöki díszes kíséret tagjai után érkező szegényesen öltözött szerzetest. Amikor felvilágosították tévedéséről, ijedtében el akart menekülni, de Norbert visszatartotta: „Ne félj testvér, ne szaladj el. Te világosabban láttál, mint a többiek és nekem igazságot szolgáltattál. Nem kellett volna nekem, szegény szerzetesnek fölemeltetnem oly magas állásra, amely érdemeimet és erőimet felülmúlja.”

Mint magdeburgi érsek, Norbert az első ún. birodalmi püspökök egyike lett, akinek rangjához méltóan kellett öltözködnie. Lelkűidében azonban továbbra is a szegény Krisztus követője maradt. A Magdeburgtól keletre eső tartományok szláv lakossága akkor még jórészt pogány volt. Norbert e területeken missziós központokat szervezett, ahová saját rendtagjait küldte hittérítő munkára. Első tanítványainak egyikét, Anzelmet e célból maga szentelte Havelberg püspökévé. És így lett évekkel később másik tanítványa Szent Evemiód Ratzeburg püspöke és a vendek apostola. ,

A birodalmi püspök kötelességei közé tartozott a zsinatokon, törvénynapokon való részvétel. Ilyen minőségében jelent meg Würzburgban, Lüttichben, Reimsben és más helyeken. Mint a császár bizalmasa és tanácsadója kísérte el az uralkodót annak külföldi útjaira. A kettős pápaválasztás miatt 1130-33 között bekövetkezett egyházszakadás megszüntetésében múlhatatlan érdemeket szerzett, amikor a császár kíséretében 1132-33-ban Rómába ment és azt a törvényesen megválasztott II. Ince pápa elismerésére rávette. Amikor azonban a császár a koronázási szertartáson az invesztitúra jelvényeit is követelte, az Egyház szabadságát védelmezve, Norbert nyíltan szembefordult az uralkodóval.

A római út során azonban betegségek támadták meg szervezetét és nem sokkal visszaérkezése után, 1134. június 6-án, alig ötvenévesen, Magdeburgban elhunyt. Holttestét sok vita után nem a dómban, hanem az 1129-ben alapított premontrei Mária-kolostor templomában temették el.

A premontreiek benne mindig atyjukat és közösségük alapítóját tisztelték. De századokon át a még nagyobb atya, Szent Ágoston árnyékában állott, mint annak hűséges fia. Az Averbode-i apátság halotti könyvében június 6-án ez állt róla: „Norbert úrnak, rendünk helyreállítójának emléknapja.” 1582-ig, Norbert szenttéavatásának évéig Szent Ágoston napja volt a rend főünnepe. Azóta Szent Norbert és Szent Ágoston ünnepe egyenrangú, az oltárokon is együtt ábrázolják őket.

15