Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története
mény telet ott töltötte. Ezalatt a híres iskolamester, Aiizelm előadásait hallgatta és közben francia nyelvtudását is tökéletesítette. Bertalan laoni püspök szerette volna őt egyházmegyéje számára megtartani. Ezért letelepedés céljából felajánlotta neki a laoni Szent Márton káptalant. A káptalan kanonokjai azonban éppúgy elutasították reformtörekvéseit, mint annak idején a xanteniek. Ezért új helyet keresett a letelepedésre, melyet végül a Laon és Reims között elterülő Coucy-i erdőség völgykatlanának egyik tisztásán talált meg. A helynek a Prémontré nevet adta, mivel előzőleg álmában már látta ezt a helyet (pratum monstratum = megmutatott rét). Ekkortájt érkezett oda Lotharingiából és csatlakozott hozzá az a hét fiatalember, akiket a laoni főiskolán az apostoli életről tartott lelkesítő beszédével nyert meg. A fiatalok vonzották az újabb hivatásokat, bár az alapító és első szerzetesei számára a cél akkor még nem volt olyan világos, mint a nem sokkal azelőtt szerveződött Citeaux-i közösség szerzetesei előtt. Nem hiányoztak a csalódások sem. Többen a szigorú életmód miatt fordultak vissza. A fiatal közösség létszáma mégis egyre nőtt. Hamarosan nők is jelentkeztek és felvételüket kérték. Az első között volt Clastres-i Richvera, akivel közösen Norbert megszervezte a rend női ágát. Szükségessé vált a templom és a kolostor építése. Ezért 1121-ben Kölnbe utazott, hogy építőmestereket, temploma számára pedig egyházi felszerelést és ereklyéket hozzon magával. Útja során újabb társak is csatlakoztak hozzá. Még abban az évben a felajánlott Floreffe-i templom elfogadásával pedig megindult az új alapítások sora. 1122-ben Kappenberg, Varlarés Ilbenstadt következtek. Előbb azonban Prémontrében 1121 karácsonyán az első 40 szerzetes fogadalomtételével megalakult maga a rend. Tagjait azóta az alapítás helyéről premontreieknek, vagy újabban az alapító nevéről norbertinusoknak nevezik. Az új szerzetesi intézmény a benedeki regulát követő hagyományos és az új, reform jellegű ciszterci irányzathoz egyaránt hasonlított. Abban viszont mindkettőtől eltért, hogy Prémontré szerzetesei Norbert példáját követve továbbra is folytatták a prédikálást. Az alapító ezért nem a benedeki regulát választotta rendje szabályzatának, hanem a tágabb kereteket jelentő, tehát a prédikálásra lehetőséget biztosító ágostoni regulát. A Regulához csatolták később a rend saját statútumait, melyeken a ciszterci Charta Caritatis hatása világosan felismerhető. Norbert a prémontréi alapítás után is folytatta vándormissziós munkáját. Ennek során 1124-ben nagyhatású prédikációival megfékezte Tanchelmnek Antwerpenben akkor dúló, az Oltáriszentséget tagadó és gyalázó eretnekmozgalmát. A lelki béke helyreállításáért hálából a város neki és szerzeteseinek adta át a Szent Mihály társaskáptalant. 1125-ben Németországon át Rómába indult, hogy II. Honorius pápától az újonnan alapított rend megerősítését kérje. Útját újabb kolostoralapítások sora jelzi. A pápa 1126-ban hagyta jóvá az új szerzetesi közösséget, amely ekkor már 14