Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
A gravitáció törvényének felismerése és jelenségének kutatása alapvető szerepet játszott a fizika tudományának fejlődésében. A kutatás ma is folyik. Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Az univerzális állandó értékét is újra, meg újra megmérik és egyre nagyobb pontosságra törekednek. Kutatási feladat ez jelenleg hazánkban is. Időről időre napvilágot látnak cikkek kérdőjeles címmel „Változik a gravitációs állandó?” Nos erre egyelőre semmi bizonyíték. De úgy érdekes eljátszani a gondolattal. Valahogy hihetőbbnek tűnik az „állandó" változása, mint örökkévalósága. Meggyőződésem, hogy jelenlegi leírásunk a világról kb. úgy fedi a valóságot, mint a váltóáramok tulajdonságait a kvázistacionárius tárgyalás. Elképzelhető lenne tehát, hogy a y valamilyen törvényszerűség szerint időben rendkívül lassan változik. Ez sok mindent új megvilágításba helyezne. Pl. a vörös eltolódás, melyet ma Doppler-effektussal magyarázunk, lehetne gravitációs vörös eltolódás. Ez pedig feleslegessé tenné az univerzum expanziójának hipotézisét. Érthetővé válna, hogy bizonyos távolságon túl miért nem észlelünk égitesteket. Érthetővé tenné a kozmikus sugárzás eredetét. Mindez persze csupán a szabad fantáziálás temiéke, mert egyelőre a már elvégzett mérések a világtér expanzióját valószínűsítik. 1980-ban volt alkalmam látogatást tenni a Szovjetunióban a világ legnagyobb rádiótávcsövénél, ahol a kutatók egybehangzóan állították, hogy az elvégzett mérések az ősrobbanás megtörténtét támasztják alá. Régóta foglalkoztat azonban egy, az előbbinél remélem reálisabb gondolat. Közismert, hogy a Földön a vizek és a földkéreg árapály mozgását elsősorban a Hold gravitációs hatása okozza. A Hold helyzetét optikai megfigyelésekkel ma igen nagy pontossággal tudjuk megadni. Igen gondos, nagyérzékenységű gravitációs mérésekkel ugyancsak lehetséges volna a Hold pillanatnyi tartózkodási helyét gravitációs úton meghatározni. A két méréssorozat összevetéséből - a fény terjedési sebességében, mint egységben - következtetést lehetne levonni a gravitációs hullámok terjedési sebességének értékére. Szép [eladat lenne ez a mi, Eötvös Loránd hagyományait tisztelő és az ő nevét viselő egyetemünknek. E mérés egy egyszerűsített provizórikus változatát mintegy 28 évvel ezelőtt diplomamunkaként végeztettem el. A gravitációs változást a kapott görbéken szépen lehetett követni, de a pontosság, az egyszerű eszköz és a nem túl kedvező körülmények miatt nem nyújtott módot az említett összehasonlításra. Örülnék, ha ma, amikor kutatóink reprodukálják Eötvös méréseit és feladatuk az univerzális állandó eddiginél nagyobb pontosságú megállapítása, sikerülne valakiben a gravitáció iránti érdeklődés lángját fellobbantani. Elképzelhető, hogy a gravitáció kutatása esetleg új nemzetközi sikerekhez juttathatja a magyar fizikát. 116
