Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Csekő Árpád: A Foucault-ingakísérletről
+ Csekő Árpád A Foucault-ingakísérletról 1. A középiskolában tanítása során megelégszenek a centrifugálgép egyik mellékkészülékével, a keretben lógó fonálingalengés bemutatásával és azt könynyíí érthetősége miatt tapasztalati alapnak hitetik el. Pedig nem az, hiszen a Sarkokon azt senki sem végezte, nem tapasztalhatta, hogy a lengési síkját megtartó inga a hosszúsági körhöz képest lemarad, majd 24 óra múlva lesz újra együttforgó a Földünkkel. Persze csak egy kis időre. Arról sem tudok, hogy a Foucault-ingalengés értelmezéséhez tapasztalatszerzés a másik szélső helyen megtörtént. Az Egyenlítőn olyan Foucault-inga, amelyiknek lengési síkja merőleges a Földünk forgástengelyére, azt megtartja, de mindkét szélső kitérése nyugatra eltolódva marad le a hosszúsági körökhöz képest. A lakott szélességi körökön végzett gondos Foucault-ingakísérletek valóságos tapasztalatai az elfordulásból, valamint az eltolódásból összegződő változások. Ezt úgy modellezni, hogy ugyancsak könnyen érthető legyen, nem lehet. Nem ismerek olyan közlést, amelyik a Foucault-ingakísérlet „tehetetlenségi erőkkel” történő tudományos értelmezése és a gondosan felvett rozettagörbék közötti párhuzamot bemutatná. A középiskolában a „tehetetlenségi erőkkel”, közelebbről a „centrifugál- és Coriolis-erővel” történő magyarázata nem tanítható meg, ugyanis nem szereztethető meg az emlékezeti készségkincs. Nehezíti oktatását az, hogy az „erő” szót kétféle értelemben használják. - A fogalmak tisztázása után próbálok gondolatsort adni, amelyikből a Foucault-ingalengés értése és abból a Földünkre következtetés tapasztalásokra támaszkodva megsejthető. 2. Az előbbi tájékoztatás szerint adandó gondolatsor szövegezéséhez szükség van az ott idézett kétértelműségek megismertetésére, helyreigazításukra. A „tehetetlenségi erőkben” szereplő „erő” szó Newton óta kétféle értelemben használatos. Ezt a kettősséget írásban először Helmholtz tette közzé, de kettős használatára még húsz éves tanítása során is rákényszerült: nem volt az energiára külön szó. Mai napig is pl. a munkatétel fogalmazásában „erő” szerepel annak a munkafolyamatnak a végzőjeként, amelyik pedig erő és elmozdulás szorzatát, mozgási energianövekedést létesít. Egyszerűen kifejezve: newtonokban mért mennyiség nem létesíthet joule-okban mért változást! - Erőmű nem szolgáltathat energiát. - Helmholtz az „erő” szó ezen jelentését „köznapiasnak” nevezte. Szerinte a „tudományban az igazi jelentése” az, aminek legegyszerűbben érthető alakját Eötvös így írja fel 1885-ben: eny _ mozgásmennyiség idő 117
