Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
^7= Ide.] ebből adódik, hogy centrális mozgásról van szó, azaz az erő iránya vagy a Nap felé mutat, vagy azzal ellentétes irányú. Kepler első törvényéből azonban Newton tudta, hogy a bolygók ellipszis pályán keringenek - az ellipszis pedig zárt görbe - azt nem tarthatja fenn taszító erő. így egyértelmű volt, hogy a bolygókra ható erő a Nap felé irányul, és feltehetően attól származik. Megjegyezzük, hogy vonzóerő esetén a pálya lehet nyílt és zárt. Pl. egy a Napunk közelében elhaladó üstökös épp a Nap vonzó hatására mozoghat hiperbola pályán. Taszító erő esetén azonban csak nyílt görbe alakulhat ki. Kepler I. és II. törvényéből New'ton kiszámította, hogy egy bolygó gyorsulásának nagysága fordítva arányos a Naptól mért távolságának négyzetével. A gyorsulásra a következő eredményt kapta: / A a\ 2 a = AA At 1 K B Ae az ellipszis fél nagy-, B a fél kis tengelye és í : ‘x 2 K = B Első pillanatra úg\ tűnik mintha az arányossági tényező minden bolygóra más és más volna. Egyszerű számolás meggyőz azonban arról, - Kepler III. törvénye ismeretében -, hogy az arányossági tényező minden bolygóra azonos. Mivel a kölcsönhatásban az összes bolygóra a Nap az azonos partner, így nyilván ez a tényező arra jellemző. Ezzel felírhatjuk bármelyik bolygóra az erő nagyságát. mert AA ÄT Ao B ti K = 4 ti 2 A l B T2 Kn F = mb yz B = 4 71 112
