Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
Ez a megállapítás rendkívül jelentős. Azt mutatja, hogy az erő többek közt arányos a bolygó tömegével. Ilyen a tömeghez mintegy hozzáigazodó erőtörvénnyel a korábbiakban csak a szabadesésnél és a tehetetlenségi erőknél lehetett találkozni. Newton azonban nagyon jól tudta, hogy két test egymásrahatása mindig kölcsönös, tehát a Kn arányossági tényező arányos a Nap tömegével. így az is természetes, hogy a bolygókra jellemzően hasonló állandókat írhatunk fel, és egyenlővé tehetjük a Nap bolygókra gyakorolt erő hatását, a bolygók Napra gyakorolt hatásával. Kn Kb Ky Kh mb = —; mn -> r2 r2 mn mb Kn _ Kb1 _ . & 2 _ mn " mb1 mb 2 " y Az itt kapott y egyenlőre a Napra és minden bolygóra jellemző állandó. Ebből adódik, hogy: mn mb Kn = y mn F - y — — Mindezek után a következő tény összegeződött. A Nap és minden bolygó a megismert törvény szerinti kölcsönhatásban van egymással. Ezekután kézenfekvő arra gondolni, hogy a bolygók és holdjaik között ugyanilyen kölcsönhatás érvényesül. Akkor pedig Földünk holdját, a Holdat is ugyanilyen erő tartja pályáján. Newton ezen elgondolkozva arra a következtetésre jutott, hogy a Föld nemcsak a Holdra, hanem bármely más testre is hasonló törvényszerűség szerint vonzást gyakorol. így kézenfekvő lenne, hogy a testek esését ugyanez az erő okozza. Ezt a megállapítást viszont méréssel és számolással ellenőrizni lehet. Ha ugyanis neki, Newtonnak igaza van, akkor a Hold centripetális gyorsulása meg kell hogy egyezzen, egy a Hold távolságban levő test gravitációs gyorsulásával. (A gravitációs gyorsulás eltér a Föld felszínén értelmezett nehézségi gyorsulástól, mert e nehézségi gyorsulást meg kell fosztanunk a Föld forgásából származó tehetetlenségi erők okozta „sallangjaitól”). A Hold keringési ideje és a Földtől mért távolsága, valamint a nehézségi gyorsulás már ismert volt, és így Newton elvégezhette a szükséges számolásokat. Szomorúan állapította meg, hogy nem sikerült a várt eredményre jutnia. Newton emberi nagyságát és becsületességét dicséri, hogy 10 éven keresztül nem publikálta elgondolását e bizonyíték hiánya miatt, holott meg volt győződve igazáról. A bajt az okozta, hogy abban az időben nem ismerték kellő pontossággal a Föld-Hold távolságot. Az eltelt 10 év alatt a csillagászok tisztán saját érdeklődésükből újabb méréseket végeztek, és így Newton végre pontosabb távolságadat-113
