Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
Mi a történeti hűségtől eltérve a sorrendet megfordítjuk, hogy érthetőbbé és teljesebbé tegyük Arisztarkhosz munkájának szépségét. Eratoszthenesz egy mély kútba tekintve megfigyelte, hogy a nyári napfordulókor a Nap délben pont függőlegesen van a kút fölött. Ezután megállapította, hogy a szerinte ugyanazon a délkörön levő Alexandriában a Nap helyzete a függőlegestől - a jelzett időben - a kör ötvened részének megfelelő szöggel tér el. Becslések alapján megállapította a két hely közötti távolságot. Ezután természetesen adódott a következtetés, hogy e távolság ötvenszerese a Föld kerületével egyenlő. így meg tudta határozni a Föld sugarát. Ezekután Arisztarkhosz mérőeszközként csupán szögmérőt használt fel. Összehasonlította a Föld és a Flold méretét. Ezt nagyon szellemesen úgy oldotta meg, hogy megvárt egy holdfogyatkozást. Holdfogyatkozáskor a Föld árnyéka megjelenik a Holdon. Ilyen módon azt tapasztalta, hogy a Föld kb. négyszer akkora átmérőjű, mint a Hold. Ezt követően megmérte, hogy mekkora szög alatt látszik Földünkről a telihold átmérője. Ismerve most már a Hold tényleges méretét, ki tudta számítani a Föld-Hold távolságot. Két fontos kérdés azonban még hátra volt. Mekkora a Nap, és milyen távol van tőlünk. Ismét segített a szinte eszköztelen embernek a nagyszerű ötlet. Arra gondolt, hogy amikor a Földről pontosan félholdat látunk, akkor a Nap sugarai pontosan merőlegesen esnek a Hold felszínére. Ezután meghatározta, hogy ebben a helyzetben milyen szög alatt látszik Földünkről a Hold és a Nap. így egy derékszögű háromszöghöz jutott, melynek minden szögét és egyik befogóját a (Hold- Föld távolságot) már ismerte. Ebből ki tudta számítani a Nap távolságát. Most már egyszerű dolga volt, szögmérőjével megmérte, hogy a Nap átmérője a Földről nézve lényegében azonosnak adódik a Hold átmérőjével, és ebből kiderült, hogy a Nap mérete a másik két égitesténél sokszorosan nagyobb. Bár mérései nem érték el azt a pontosságot, melyre már akkor is módja nyílt volna, mégis helyesen következtethetett, hogy ha a Nap sokszorosan nagyobb, mint a másik égitestek, akkor feltehetően az van a középpontban, körülötte keringenek a kisebbek és így nem lehet a Föld a világmindenség középpontja. Úgy gondolom, ez egyik szép példája az emberi elme teljesítőképességének. A geocentrikus világkép közben futotta diadalútját, hozzá vallási filozófiák, misztikus elképzelések tapadtak. Ám a természettudományok minden téren fejlődtek, megindult a tengeri hajózás és a kíváncsi ember egyre nagyobb távolságokra merészkedett. Felmerült egy új probléma. A hajóknak tájékozódni kellett a végtelen óceánokon. Erre egyetlen lehetőséget nyújtott a csillagok állásának ismerete. A hajózás fellendülésének két következménye lett. Egymást követték a nagy földrajzi felfedezések, melyek között kétségtelenül legnagyobb Amerika megismerése. 109
