Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A harmadik fogság valódi okai
resszust, ennek során az ifjúság ünnepségén százötvenezer fiú és leány, a munkásság gyűlésén nyolcvanezer munkás, a vasárnapi ünnepi szentmisén és nagygyűlésen kétszázötvenezer hívő, a következő napon a szülők gyűlésén pedig kétszázezer édesapa és édesanya vett részt.16 A bíboros, ha tehette, együtt imádkozott a zarándokokkal. 1948-ban például tizenkét országos Mária-kongresszuson mutatott be szentmisét és mondott szentbeszédet. Természetesen az impozáns Mária-kongresszusok dühítették a moszkovitákat. A Mária-évet nem merték ugyan betiltani, de annak ünnepségeit zavarták és akadályozták. A Mária-napok helyszínei felé induló vonatokra zarándokoknak például nem adtak el vonatjegyeket, csökkentették a szerelvények számát és a vasúti kocsikat az adott útvonalakon, lefoglalták a teherautókat, lószemléket tartottak, hogy lovas fogat se állhasson a zarándokok rendelkezésére. Előfordult, hogy járványos betegségre hivatkozva tiltották meg egyes megyékben a közlekedést. Többször megszüntették az áram- és vízszolgáltatást, megtiltották a hangszórók felállítását, vagy ha már felállították azokat, akkor kikapcsolták az elektromos áramot. A szentmise és szentbeszéd alatt a közelben traktorokat járattak. Az is előfordult, hogy a zarándoklaton részt vett állami tisztviselőket megfosztották állásaiktól és a rendőrséggel feloszlatták a körmeneteket, mint például 1948. június 13-án a budapesti Szikla-kápolnánál és szeptember 12-én Celldömölkön. Mindezek ellenére az Actio Catholica igazgatósága a Boldogasszony-év bezárásakor azt jelenthette, hogy több mint négy és félmillió hívő vett részt annak ünnepségein és zarándoklatain.17 A kimagasló hitéleti és lelkipásztori eredményeknél is jobban dühítette a moszkovitákat a bíboros egyházpolitikája és az, — 89 —