Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

ban egy napot töltöttem vele szülőfalujában. Tőle hallottam, hogy Nagy Töhötöm a KÁLÓT nevében már Debrecenben lemondott egy olyan önálló és független keresztény párt alapításáról, illetve működtetéséről, amelyet a püspöki kar támogathatna. Sőt egyidejűleg elkötelezte magát és a szervezetet a kisgazdapárt támogatására. A katolikusoknak így csak egyetlen lehetőségük maradt: támogatni és győzelemre juttatni a kisgazdapártot. E kényszerhelyzetben a főpásztorok szerettek volna legalább annyit elérni, hogy a kisgazdapárt gyenge és tapasztalatlan vezetőit váltsák fel tehetséges és rátermett politikusokkal. A szükséges személyi változások intézését a KÁLÓT vezetőitől várták, és erre fel is szólították őket. A személycserét könnyen végre is hajthatták volna, hiszen a kisgazdapárt győzelme attól függött, hogy a KÁLÓT rendelkezésére bocsátja-e kiválóan képzett és az egész országot behálózó szervező gárdáját. Ok azonban tisztában voltak azzal, hogy ha a püspöki kar kívánsága szerint járnának el, a kommunisták nyomban követelnék a KÁLÓT felszámolását.3

Már majdnem egy éve folyt a bomlasztás a katolikusok körében is, amikor elterjedt a hír, hogy Serédi Jusztinián bíboros prímás utódjául, aki Esztergom orosz megszállásának első napjaiban halt meg, XII. Piusz pápa Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki. Az új prímás kinevezésére majdnem fél évet kellett várni, mert az oroszok március végén kiutasították az országból a pápai nunciust, s ezzel a magyar püspöki kar és Róma között megszűnt a hivatalos kapcsolat. Mindszenty éppen bérmaúton volt Pápán, amikor értesült róla, hogy ő lett az ország prímása és az esztergomi érsek.

Első prímási nyilatkozatában Pápán a következőket mondta:

79