Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A harmadik fogság valódi okai
„A Katolikus Egyház nem bújik el, ha vihar van felvonulóban, hanem mindenütt ott van a magyar néppel és a magyar népért. Nem rejtőzik el semmiféle földi, hanem csak az isteni védőszárnyak alatt.'"1 Szavai arra utaltak, hogy tisztában volt nehéz történelmi feladatával. Székfoglaló beszédében ezt még inkább hangsúlyozta: „Történelmünk legnagyobb erkölcsi, közjogi, gazdasági örvényében fuldoklik a vérző Magyarország. Zsoltárunk a De profundis, imádságunk a Miserere, prófétánk a siralmazó Jeremiás, világunk az Apokalipszis. Babilon vizeinél ülünk és elpattogott hárfahúrokon idegen énekre akarnak tanítani minket. Akarok jó pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért."5 Gondviselésszerű, hogy az új prímás alaposan ismerte a kommunizmus elméleti és gyakorlati oldalát, és tisztában volt hazug és ravasz taktikájával is. Mindszenty 1919-től kezdve állandóan részletesen és tüzetesen tanulmányozta az oroszországi egyházüldözés fázisait, és tudta jól, hogy a megalkuvás egyetlen esetben sem biztosította az Egyház szabadságát. Ismerte Tychon pátriárcha esetét és a helyébe lépő Sergej metropolita „diplomatikusabb" szerepét, és persze azt a sátáni ateista erőt is, amellyel az ortodox Egyház vezetői szemben álltak. „Ilyen erővel sohasem lépett még küzdelembe a pokol. Öt és félmillió istentelen (bezbozsnyik) és a hivatalosan istentelen birodalom harcol egységesen, megállás nélkül és izzóan gyűlölő akarattal Isten, vallás, Egyház ellen, az iskola, rádió, sajtó, irodalom, színpad, művészet, dobogó, falragasz, utca, képek, karikatúrák, rajzok, templomrablások és szentségtelenítések, stb. révén."6 Ezért kiáltja oda székfoglaló beszédében a hívők seregének: „ Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom."7 — 80