Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A második fogság

zetője a Dunántúlon. Ebben az akcióban Mindszenty oldalán nekem is volt némi szerepem. A rövid beszélgetés végén közölte, hogy én, ha akarok, szerinte nyugodtan elmenekülhetek, de neki mint plébánosnak itt kell maradnia. Pár nap múlva azonban kiderült, hogy a nácik a „veszélyes" papokat egyelőre még a helyükön hagyják, és megelégednek azzal, hogy a kormányt bele tudták vinni a Jugoszlávia elleni háborúba.

Az új veszprémi püspök holmijainak becsomagolása nem tartott sokáig, mert könyvei és bútorai nagy részét, sőt még a ságodi gazdaság gyönyörű állatállományát és a mezőgazdasági gépeket is plébánosutódjára hagyta, az iratait pedig hamar elrendeztük. Köztük Az Édesanya harmadik kötetének még csak részben feldolgozott hatalmas anyagát, sokirányú levelezését, a Teleki-féle akcióra vonatkozó feljegyzéseket, majd szentbeszédeinek és előadásainak hatalmas dossziéit. (Akkor láttam, hogy Mindszenty fiatal pap korától kezdve írásban készült minden szentbeszédére és előadására, bár előadás közben sosem volt előtte papír, kivéve a legutolsó éveket, amikor prímás korában hosszabb akadémiai előadásokat kellett tartania. Az esetek többségében hosszú vázlatot készített, de elég gyakran egész prédikációkat és előadásokat is írásba foglalt.)

Kinevezése után mintegy tíz nappal átadta egy adminisztrátornak a zalaegerszegi plébániát, és Veszprémbe utazott, hogy minél előbb megismerhesse a hatalmas, háromnegyed éven keresztül főpásztor nélkül maradt egyházmegye ügyeit. Sőt mivel a német megszállás küszöbön volt, azt kérte Serédi bíboros prímástól, hogy március 25-én szentelje mindhármukat püspökké. A püspökszentelés az esztergomi bazilikában volt, és az édesanyja is részt vett rajta. A szertartás ünnepi pillanatait később is örömmel idézte fel.

*—64 —->