Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A második fogság

ta összehívni egykori szemináriumi évfolyamtársait. Nagy társaság volt együtt a vacsorán, amelyről ezen a napon mindig az édesanyja gondoskodott. Megyei és városi tisztviselők mellett sokan voltunk mi, papok is.

Mindszenty kiváló képességeit, feddhetetlen papi életét és munkásságát jól ismerték évfolyamtársai is, ezért ilyen alkalmakkor szinte mindig szóba került, hogy munkabírásának, tehetségének és tapasztalatainak már nem elég nagy munkaterület Zalaegerszeg. Nemcsak célozgattak rá, de egyik-másik pap nyíltan is beszélt arról, hogy itt volna már az ideje, hogy a zalaegerszegi prelátust megyéspüspökké nevezzék ki. A nyár óta ugyanis három püspöki hely is megüresedett: a veszprémi, a szombathelyi és a szegedi. Mindszenty csak mosolygott, és hagyta, hogy barátai egy darabig találgassanak. Egyetlen megjegyzést sem tett, pedig egyik volt egyetemi tanáromtól tudtam, hogy két püspökség betöltésénél is ő volt a nuncius jelöltje.

Az említett három püspökség betöltése szokatlanul hosszú időre kitolódott. A jelek szerint a huzavonát éppen Mindszenty jelöltsége idézte elő. Horthy kormányzó élt beleszólási (vétó) jogával, amelyet XI. Piusz biztosított a magyar államnak Serédi bíborosi kinevezését követően, és persze kormánya igyekezett a saját jelöltjeit beültetni a megüresedett püspöki székekbe. A püspöki karnak is volt jelölési joga, de ezt majdnem teljesen kisajátította magának Serédi bíboros prímás. Ezúttal azonban a pápai nuncius, Angelo Rótta is élénkebben figyelte az eseményeket, és mindent elkövetett, hogy jelöltjét, Mindszenty prelátust juttassa valamelyik püspöki székbe. Nagy segítségére volt ebben az igyekezetében Mikes János érsek, nyugalmazott szombathelyi püspök is. Mindszenty egyetlen lépést sem tett az ügyben, és egyik akcióban sem vett részt.

62