Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

áldozat az anyának is. De az anya jobban szereti gyermekét, mint önmagát. "- Hát az biztos, hogy szegény fiam már akkor érezte, mit jelent az anyai szeretet, másképp aligha tudta volna ilyen szépen sorokba önteni - negyven év után - azt a fájdalmat, amelyet akkor éreztem, amikor elment továbbtanulni.

De az is benne van ebben a kötetben - tettem hozzá -, hogy Szombathelyen a gimnáziumban is ő volt az „édesanya legszentebb gondja”, és olvastam a következő sorokat: „Negyedévenként eljött hozzánk az édesanyánk. Nagy ünnep volt. jó szívén kívül hozott hazait, melynél az angol király szakácsa se készít jobbat. Hírt hozott a lezárult boldog világból. Elhozta az apa, a testvérek csókját és a legmelegebbet, a sajátját. Az öreg pap, a tanító érdeklődését. Hogy áll az öreg templom a falu szívében, a nagy eperfa az udvaron. Kik mentek ki a temetőbe... A háztól távol eső gyermek az édesanya legszentebb gondja és legféltettebb kétsége. Senki sem ad annyi jó tanácsot, mint a búcsúzó édesanya csókja. Kevés könyv tartalmaz annyi intést, mint az édesanya levele."9- Nagy élmény volt számomra, hogy a fiam diák. Ugyanolyan nagy csapás lett volna, ha - amint a fiam írta - ez a vakmerő vállalkozásom nem sikerült volna. Azért látogattam meg gyakran, hogy már az elején tudjam, mire számíthatok, mi lesz az eredmény, de hála Istennek, már az első évben jó bizonyítványt hozott haza. Pedig nem volt könnyű egy falusi gyermeknek a csupa előkelő diák és a sok szigorú tanár között felküzdenie magát a legjobb tanulók sorába.

Megemlítettem, hogy a könyv néhány sora arra utal, hogy a pályaválasztás sem volt egyszerű: „Azok a jó anyák végiglátogatták a város kis és nagy templomait és kiimádkozták fiuknak a jövőt. Megkönnyezték a kispapok szép fehér karingjét... Eljön aztán az idő

57