Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

a pályaválasztásra. Földi és örök boldogság kerül a tétre. Az édesanyák imádkoznak, tanácsot adnak. Nem törik le, nem is erőltetik, csak előkészítik jó előre a papi hivatást. Az anya szava mindig Castiglione őrgrófné szava az ifjú Alajoshoz: Menj, ahová az Úr hív!''10- Bizony nem volt könnyű választás a század elején egy tehetséges ifjú számára a papi pályára lépni. A fiam is ingadozott. Már akkor sokat olvasott és figyelte a katolikus szellemi és hitéleti mozgalmakat. Érdekelte a vallási irodalom és nagy hatással voltak rá a katolikus lapok hitvalló szerkesztői és munkatársai. Már diákkorában is szeretett írni, és talán ezért gondolt az érettségi előtt arra, hogy írói pályára lép, úgy szolgálja a kereszténység és a katolicizmus szent ügyét. Mikor erről említést tett, én csak annyit mondtam: „Tudod, fiam, akkor is válhat belőled író, ha előbb pap leszel.” Valóban sokat imádkoztam a fiam pályaválasztása előtt, és nagyon örültem, amikor az érettségi után jelentkezett, és felvételt nyert a szombathelyi szemináriumba.

Végül azt kérdeztem, hogy Mindszenten volt-e az az aranylakodalom, amelyről a szerző ír.- Hát az bizony nálunk volt most januárban. Minden hiteles, és rólunk szól. A fiam mondta a misét, és adta ránk az áldást.

A fejezetből csak az alábbi részletet olvastam fel: „De arra legbüszkébbek az unokák, hogy nagyatyjuk feltűnő fiatalon községbíró lett és utána negyvenöt éven át egyházközségi világi elnök volt. Ő intézi hetvenhat éves korában a falubeli árvák ügyeit hálából azért, hogy saját gyermekei nem lettek árvák. Nagyanyjuk Istenből él, csendes, finom, eszes asszony. A három nemzedéknek, ha nem is a feje, de biztosan a tengelye.”

Elmosolyodott, és ezzel a szellemes megjegyzéssel zárta a beszélgetésünket:

58