Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

- Talán az, hogy az édesatyja annak idején nagyon aggodalmaskodott, és nem akart beleegyezni, hogy taníttassuk. Természetesen elsősorban azért, mert a taníttatás költségeit szívesebben fordította volna a családi vagyon gyarapítására, gazdát akart nevelni egyetlen fiából, aki jobb keze lehetett volna a gazdaságban és büszkesége a faluban. Én persze állandóan a taníttatás mellett kardoskodtam. Mikor a falubeli asszonyok között elterjedt az esetleges továbbtanulás híre, kicsinyes és irigykedő megjegyzéseket tettek arról, hogy mer egy falusi asszony ilyen nagyratörő terveket forgatni a fejében. Végül mégis győztem a tanító segítségével. Egyik este átjött hozzánk Fehér tanító, és azt mondta az uramnak, hogy nagy kár lenne nem taníttatni a fiát, akiből „ a hazának is nagy fia lehet még". A férjem ezután döntött úgy, hogy vállalja az iskoláztatás költségeit.

Erre én megjegyeztem, kétségtelen, hogy az édesatyja bizonytalankodására emlékszik vissza a szerző a következő sorokban: „Ma már nem nagy esemény falun sem diáknak lenni... De az volt úgy negyven évvel azelőtt. Úgy megnézték, mint ma a miniszterelnököt, hisz hét falu határában egy diák ha akadt. Tisztelettel nézték, de háta mögött a vállalkozás vakmerősége fölött a fejüket csóválták. "8- Jól visszaemlékszik szegény fiam annak az időszaknak a nehézségeire.- És emlékezik-e - kérdeztem - arra a „szívszorongásra", melyről a szerző ezt írja: „Nagy eset az első diákruha, kalap és még az első utazás a nagyvárosba, amely elnyeli egy kisfalu és egy édesanya legféltettebb kincsét. Nagy szívszorongások ideje. Vándorút darvak, fecskék vonulása idején. Csak menyasszonyt készítenek ennyi vesződséggel és visznek oly bizonytalanságba... Keserves és sebző az

— 56 —