Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

„Elmondhatom én is a költővel,

Ha futva áttekintem éltemet,

Miként az Isten egy hív angyalát,

Sorsom fölött őrködve szüntelen Anyámat látom, a legjobb anyát.

Én is éreztem az édesanyai szeretet melegét. Nekem is adott az Isten jó édesanyát, aki - apámmal együtt - nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott értem és könnyezett sokat. Az otthonon belül és kívül tanultam meg, hogy szent az anya homlokredője, mert a szeretet mélyítette ki. És mert nem tudom, hogy megadhatom-e én még egykoron mindazt, amivel neki tartozom, ezért ezzel a pár gondolattal akarom leróni a hála csekélyke adóját az iránt, akiről én is elmondhatom Szent Ágostonnal, hogy szolgáddá lettem, Uram, mert fia voltam szolgálódnak. Amivé lettem, anyám érdemeinek, imáinak köszönhetem."

Édesanyja boldognak látszott, könnyezve vette át a kötetet, majd megölelte, megcsókolta fiát, és így válaszolt:- Köszönöm, édes fiam, a szép kötetet. A jó Isten jutalmazzon meg érte, és kívánom, hogy sok családanya merítsen belőle tanácsot, erőt és vigasztalást. Már megértem, hogy a könyv megírásával sok munkád volt, és azért láttunk olyan ritkán az utóbbi években a szülői házban. Most azonban hála Istennek befejezted, és reméljük, ezután gyakrabban felkeresed a te öreg szüléidét.

Az édesanya ott tartózkodása alatt egyik délután engem is meglátogatott. Rögtön az új könyvre tereltem a szót azzal a titkos szándékkal, hogy megbeszélem vele a róla szóló részeket. A könyvet jól ismertem, mivel a nyomdai javításoknál sokat segítettem, így nem volt nehéz felütnöm a róla szóló részeknél.

— 54