Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

I

att megszűnt az a nyugodt és csendes légkör, amely irodalmi munkásságának is kedvezhetett volna. 1919-ben, huszonhét éves korában, rögtön a forradalom után ő lett a zalaegerszegi plébános, ami rengeteg lelkipásztori gondot és feladatot rótt rá. A nagy létszámú egyházközségben már évek óta nem volt határozott vezetés, az új plébános pedig minél előbb szerette volna a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelni hívei vallási életét. Minden idejét a lelkipásztori munkának szentelte. Irodalmi munkássága ezekben az években inkább csak a Zalamegyei Újság irányítására szorítkozott. Ez a lap természetesen egyúttal lelkipásztori értesítő is volt, amelynek hitbuzgalmi és hitéleti rovatát Mindszenty mindvégig saját maga szerkesztette.

Kedvezőbbé vált a helyzet, amikor a ferences zárda megépítése után sikerült a városban működő lelkipásztorok számát növelnie. Ekkor kérték fel történész barátai - egy katolikus történelmi társaság tagjai, köztük Géfin Gyula - Padányi Bíró Márton veszprémi püspök életének megírására, amellyel szintén csak a plébánosi teendők elvégzése után tudott foglalkozni. Az irattári és levéltári kutatásokat a szünidőben végezte el, az összegyűjtött hatalmas forrásanyagot pedig a késő esti órákban, a napi lelkipásztori munka elvégzése után dolgozta fel. Több levél- és irattárat felkeresett, majd öt évig tartó alapos munka után, 1934-ben került nyomdába az ötszázoldalas könyv.

A Mindszenty Okmánytár életrajzi része így emlékezik meg erről a Bíró-monográfiáról: „Ez a félezer oldalas, hatalmas mű példaképe a tudós lelkiismeretességgel készült, minden részletre kiterjedő történeti monográfiának, amely világos képet ad a 18. századi Dunántúl vallási, politikai, művelődési, erkölcsi és szociális viszonyairól.

— 51 —