Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya című könyv harmadik kiadása

Mindszenty bíboros történelmi magatartásának egyik legfontosabb kulcsa ez a könyv.''1

Bogyay Tamás, Európa-szerte elismert magyar történész ehhez a következőket fűzte hozzá: „A jellemzés rövid, de találó. A munka máig alapvető és nem hallgathatta el az 1954-ben kiadott magyar történelmi bibliográfia sem."2

Bogyay írja Mindszentyről, mint történészről a Bíró-monográfia kapcsán a következőket: „A történész munkájának lényegéhez tartozik, hogy összeforr benne a megismerés és az ábrázolás. Mindszentynek megadatott mindkét tulajdonság, ami a történészt a történelem iránt érdeklődő átlagembertől megkülönbözteti. Az egyik az ösztönös vágy, minél mélyebben megismerni a múltat, a tudósi kíváncsiság, amely sosem elégszik meg azzal, ami véletlenül eléje kerül, hanem lehetőleg teljes, jelenszerű képet akar alkotni magának. Természetesen nem a regényíró felelőtlenségével, hanem a történetkutató igazságigényével. Ebből következik a másik, mondhatnám művészi tulajdonság: a múlt ábrázolásának a vágya és egyúttal képessége. Mindkettőre kitűnő példa épp a Bíró-monográfia."3,

„A főhős - folytatja Bogyay akit a szerző előszavában mint »akaratembert« jellemez, óriási, lelkiismeretesen és kritikailag átdolgozott forrásanyagból lép elénk. Habár a felhasznált irodalom jegyzéke a könyv végén közel öt sűrűn telenyomott oldalt tesz ki, a szerző kénytelen volt nagymértékben töretlen utakon járni. Padányi Bíró Márton komplex egyéniségével és sokoldalú életművével addig egyetlen történetkutató sem mert alaposan szembenézni. Ezért fordult Mindszenty mindenütt közvetlenül a forrásokhoz. A római vatikáni, a bécsi Haus-, Hof- und Staats-Archív, a budapesti Országos Levéltár mellett vármegyék, katolikus plébániák, református gyülekezetek, kolostorok és hasonló intézmények gyűjteményei, összesen negyvenöt levéltár szolgáltatott anyagot a munkához."4

52 —