Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya öröme

- Hová megy, káplán úr?- Keresztelni - válaszoltam.- Mikor tudta meg, hogy ma van keresztelés?- Öt perccel fél három előtt, amikor nálam volt a sekrestyés.- És miért csak most megy?- Meghallgattam a belga és a holland náci invázióról szóló híreket.- Jegyezze meg, még ha össze is dől a világ, a zalaegerszegi plébánián akkor is rend lesz, és pontosan fél háromkor kezdődik a keresztelés!

Majd visszament a szobájába, és én öt perc késéssel elkezdtem a keresztelést. Délután azonban felkeresett, és elmondta, milyen fontos előfeltétele a papi munkának a rendszeretet és a pontosság, és mennyi hátrány származik abból, ha a hívek nem számíthatnak a lelkipásztorukra. Ő minden családnál pontosan megjelenik, ha bejelentett látogatásról van szó és várják.

E tervszerű és fáradhatatlan munkának megvolt a látható eredménye. Az asszonyok, a gyermekek, a munkásság, a főtisztviselők és az értelmiség túlnyomó része is rendszeresen teljesítette vallási kötelességeit, gyakran járultak a szentségekhez.

Nagy munkabírását kitűnő egészségének is köszönhette. Nem emlékszem, hogy zalaegerszegi káplánságom három éve alatt egyetlen egyszer is ágyba kényszerült volna valamilyen betegség miatt. Másoktól hallottam, hogy egy téli éjszakán, amikor nagy hóvihar volt, és se lovas kocsi, se gépkocsi nem közlekedett, hólapáttal a kezében, gyalog indult el az egyik alkalmazottjával falura, egy haldokló beteget ellátni. Sőt ugyan— 42 —