Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya öröme

közreműködésével teológiai heteket tartott, és évente rendezett lelkigyakorlatokat külön nőknek és férfiaknak. A lelkigyakorlatok vezetői és a hittudományi hetek előadói között olyan országosan ismert szónokok is voltak, mint Prohászka Ottokár és Bangha Béla. Hogy milyen szívósan küzdött, az kiderül egy magas rangú bíró nyilatkozatából, aki ottani működésem idején az egyházközség világi elnöke is volt egyben. Egyszer azt kérdeztem tőle, hogyan sikerült Mindszenty plébánosnak az értelmiséget is ilyen nagymértékben megnyerni a gyakorlati hitélet számára. A következő érdekes választ adta: „Eleinte bizony nem értettük szándékait, és többször megjegyeztük, hogy miért nem hagy nyugton bennünket ez a fiatal plébános, miért akarja minden áron, hogy a mennyországba jussunk?"

A plébánián rend és fegyelem uralkodott. A templomi szertartások, az étkezések, az egyesületi gyűlések, az ünnepélyek és a hittanórák is mindig pontosan kezdődtek. Mindszenty plébános a lelkészektől még fokozottabb fegyelmet követelt, mint a híveitől. Velem történt a következő eset:

Én voltam a soros káplán, amikor 1940. május 10-én hajnalban a német csapatok megtámadták Belgiumot és Hollandiát. A napi teendőim közé tartozott a délutáni keresztelés is, ami minden nap fél háromkor kezdődött, viszont pont akkor meg szerettem volna hallgatni a rádió hírösszefoglalóját is, ezért jeleztem a sekrestyésnek, hogy néhány perccel később kezdem el a keresztelési szertartást. Mindszenty plébános közben a szobája ablakából észrevette, hogy a keresztszülők az újszülöttekkel még az óraütés után is kinn állnak a sekrestye bejárata előtt. Mivel sejtette, hogy a soros káplán késik, figyelte a lépcsőházat, és amikor meghallotta, hogy jövök, elém sietett:

'— 41