Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából
esik a mai zűrzavaros világban ebben a békés falusi környezetben lenni, ahol az ember erőt gyűjthet a megpróbáltatásokra. 1950. szeptember 10. Ma váltottam ki a világi foglalkozást engedő munkakönyvemet. Egy családhoz járok takarítani, ahol négy-hat éven aluli gyermeket is gondozunk az édesanyjukkal együtt. Munkaadóm persze ismeri a helyzetemet s azért sok szabad időt ad, mivel tudja, hogy közben több családnál is hittanra tanítom a gyermekeket. Már az első napokban hét tanítványom akadt olyan ismerős szülőknél, akik állásukat veszélyeztetnék, ha gyermekeiknek kérnék az iskolai hitoktatást. Középiskolás lányokkal is tudok tovább foglalkozni: három csoportom van, akikkel hetenkint találkozom. 1955. május 15. Hosszú idő telt el, majdnem három év, amióta utolsó naplójegyzetemet írtam. A börtönben papírt és ceruzát nem tarthattunk magunknál. Ezért most folytatom az édesanyám által megőrzött naplót. Ismét itthon vagyok! Milyen boldogság újra édesanyámnál lenni, szabadon járni, saját kezemmel nyitni és csukni az ajtókat, gyújtani fel a villanyt! Borbála nénivel 1952 óta nem találkoztam. Ha egy kicsit kipihenem magamat, majd felkeresem. 1952-ben nagyon megnehezült a szerzetesek élete: a mi nővéreink közül is többen gyári segédmunkásként vagy háztartási alkalmazottként dolgozhattak csak. Egyik nővérünk például vashulladékot lapátolt segédmunkásként hónapokig az — 253 —
