Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Menekült a saját hazájában

napra. Mi, akik figyelünk és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben - s nem hiába."

Amint ebből a püspökkari közös nyilatkozatból kiderül, az Egyház és állam közti kérdéseket a főpásztorok tárgyalások útján akarták rendezni. Egyoldalú egyházi intézkedést csak az egyházi fegyelem helyreállítására jelentettek be: a papi békemozgalom felszámolását saját hatáskörükben hajtották végre, és azt Mindszenty prímás nagyon találóan a „bukott rendszer erőszakának és csalárdságának" nevezte. Ugyanakkor kijelentették, hogy a Katolikus Egyház nem áll útjában a „demokratikus szocializmusnak" vagy az „osztálynélküli" társadalmi berendezkedésnek, jóváhagyják a földreformot, mint ahogyan 1945-ben sem ellenezték azt. Viszont a Katolikus Egyház számít arra - hangsúlyozta a püspöki kar nevében a bíboros -, hogy az állam a kisajátított egyházi vagyon ellenértékeként nyújtott segélyt nem használja fel zsarolásra vagy békepapok megjutalmazására, hanem szabadon rendelkezésére bocsátja azt az egyházi intézményeknek.1

A rádiószózat után Mindszenty bíboros hazament a budai prímási palotába. Hajnalban ő is hallotta, amint a forradalmi kormány miniszterelnöke, Nagy Imre, a saját hangján jelentette a rádióban: „A szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak és a kormány a helyén van!" Ennél a drámai fordulatnál javasolta Tildy Zoltán a minisztertanácsban, hogy Mindszenty prímást is hívassák az Országházba. Tildy miniszter javaslatának köszönhető tehát, hogy a bíboros azon az éjszakán nem került újra a kommunisták kezébe. Amikor ugyanis a támadó orosz tankok már az Országház előtti téren kezdtek felsora241 —