Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

1

államosítására, mert azokat is, hasonlóan az állami intézetekhez, a materialista nevelés fellegváraivá akarják tenni. E vád ellen állandóan tiltakoztak, és ünnepélyesen cáfolták azzal, hogy az egyházi iskolák államosítását elrendelő törvényben továbbra is kötelezővé tették az iskolai hitoktatást. Egy év múlva azonban - az ünnepélyes és törvénnyel is megerősített ígéret ellenére - törölték a vallástant a kötelező tantárgyak sorából, de a szülők kérhették gyermekeik számára a hitoktatást.

A hitoktatásról szóló rendelet közvetlenül az iskolai beiratkozások előtt jelent meg, így a kommunistáknak az 1949/50. iskolaév elején nem maradt idejük nyomást gyakorolni a szülőkre. Ennek a körülménynek köszönhető, hogy a szülők éltek a rendeletben biztosított jogaikkal és a tanulók kilencvenöt százalékát beíratták hittanra. Az eredmény meglepte a kormányt, ezért gyorsan titkos utasításokat adott az iskolai hatóságoknak arról, hogyan kell csökkenteniük a hittanra járó tanulók létszámát. A hittanárok és hitoktatók többségét, mint reakciós és népellenes egyéneket kitiltották a tanintézetekből. A kommunistákkal együttműködő tanárok és tanítók figyelmeztették a tanulókat, hogyha hittant tanulnak, nem veszik fel őket az egyetemekre, nem részesülhetnek állami támogatásban, és megvonják tőlük az ösztöndíjat. Magukat a szülőket is pártbizalmiak keresték fel lakásaikban vagy munkahelyeiken, hogy figyelmeztessék őket, milyen hátrányt jelent számukra, ha gyermekeiket hittanra járatják.

Közben feloszlatták a még meghagyott katolikus egyesületeket és az ifjúságot arra kényszerítették, hogy csatlakozzanak a marxista egyesületekhez. Ezekben persze élénk vallásellenes tevékenység folyt. Marxista szellemben készültek a tankönyvek is. Az állami kollégiumok növendékeinek pedig megtil187