Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

tották, hogy istentiszteletre vagy hittanra járjanak. Az egyetemekre jelentkezőknek világnézeti vizsgát írtak elő. Ezeknek a vizsgáknak kimondottan vallásellenes éle volt: ha valaki bátran megvallotta, hogy hisz Istenben és gyakorolja vallását, nem vették fel az egyetemre vagy a főiskolára. Ifjúsági könyveket és lapokat csak a kommunisták adhattak ki, és nemcsak ezekben, hanem a gyakran rendezett és kötelezővé tett átképző tanfolyamokon is elárasztották a tapasztalatlan ifjakat és leányokat vallásellenes anyaggal.

A két csekély példányszámú katolikus hetilapot, az Új Embert és a Szív Újságot igyekeztek átjátszani a haladó katolikusok kezére. Előadásokat is csak ők tarthattak, és jóformán mindig ugyanazt a témát ismételtették velük: a katolikusoknak keresniük kell a megbékélést és az együttműködést a marxista pártokkal. A haladó katolikusok arról természetesen mélyen hallgattak, hogy az Egyházat állandóan támadták és rágalmazták, sőt azt próbálták meg elhitetni a közvéleménnyel, hogy a reakciós és népellenes papság az ellentétek okozója. Az Egyház által szervezett szabadegyetemeket és hittudományi tanfolyamokat üldözték. Még a bibliakörök működését is megtiltották. A családlátogatást, a házapostolok tevékenységét és papság hívekkel való minden templomon kívüli érintkezését a politikai rendőrséggel figyeltették.

A püspöki kar, hogy ne élezze ki a helyzetet, és ne adjon okot a támadásra, mindezt tiltakozás nélkül tűrte. Igaz, hogy egyelőre a veszély nem volt nagy, mivel a tanulók nevetségesnek tartották a marxista tanokat, és a rájuk épített politikai és gazdasági rendszerről már megvolt a szomorú tapasztalata az egész lakosságnak. Ugyanakkor toronymagasan fénylett az evangéliumi tanítás és keresztény élet a marxista erkölcs fölött,

188 —