Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Látogatás a fegyházban

nem teheti, mivel tiltják a börtönügyi előírások. Mindszenty bíboros egészségesnek és jókedvűnek látszott, ráadásul papi civilben jelent meg. Ez persze szintén feltűnő változást jelentett az előző látogatásokhoz képest. Édesanyja ezt látva mindjárt a beszélgetésük elején meg is jegyezte:- Fiam, nagyon jó állapotban van a ruhád és a cipőd is. Én pedig már attól féltem, hogy ezek is lekoptak rólad a másfél év alatt.- Édesanyám tudhatná - válaszolta tréfásan a bíboros hogy a gyermekeket ki szokták mosdatni és öltöztetni, amikor meglátogatja őket az édesanyjuk. Ma már tudom: ez a tréfás megjegyzés célzás volt arra, hogy a kommunisták ilyen egyszerű fogással akartak olyan látszatot kelteni, mintha fogságában nagyon jól és emberségesen bán­nának a rabokkal. A bíboros tudta, csak az őr előtt nem mond­hatta, hogy így akarták félrevezetni édesanyját és rajta keresz­tül a közvéleményt is. Édesanyjának valóban az volt a benyo­mása a látogatás után, hogy a fiát különleges bánásmódban részesítik és mi is, akik közelebb álltunk hozzá, és akiket tájé­koztatott megfigyeléseiről, hasonlóan vélekedtünk. Az igazság persze nem ez volt. 1956. november 1-jén, a börtönből való sza­badulása után mondta el a bíboros a következőket. Ma sem tudom, melyik börtönben raboskodtam négy évet azután, hogy a Gyűjtőfogházból elkerültem. Más raboktól nyert érte­süléseim és a negyedik évben bekövetkezett súlyos betegség alapján később feltételeztem, hogy ez alatt a négy év alatt a rosszhírű VIII. kerületi Honti utcai börtönben sínylődött, amelybe a kormányzatok már korábban is olyan politikai fog­lyokat zárattak, akiktől természetes haláluk előidézésével akartak minél előbb megszabadulni. —174 —

Next

/
Thumbnails
Contents