Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Szoborszentelés Mindszenten

engem jól ismer még Zalaegerszegről, és sajnálja, hogy olyan tartózkodó voltam vele, amikor jóindulattal csak arra akart figyelmeztetni, hogy ma éjszaka gyűjtik össze a papokat az országban. Mivel a rendőrség hat nappal korábban, június 10-re virradó éjszaka körülbelül ezer szerzetest és szerzetesnővért lakoltatott ki rendházaikból és telepített át internálótáborokba, a keleti országrészbe, Andrea nővér megijedt. Csak másnap merte elmondani, amit a vasutastól hallott.

Végre elég jelentős késéssel, de megérkezett a vonat. Felszálltunk egy harmadosztályú nem dohányzó kocsira. A vasutas segíteni akart a beszállásnál, de elhárítottam azzal, hogy könynyűek a csomagok. Amikor leültünk és a csomagjainkat is elhelyeztük, a festő, a szerelő és a női utas is a mi kocsinkba szálltak fel. A szerelő a kocsi egyik végében, a festő a másikban, a nő pedig a bíboros édesanyja közelében foglalt helyet. A kocsiban egyébként kevés utas volt, talán éppen azért, mert nem lehetett dohányozni. Ha valaki rá akart gyújtani, kénytelen volt kimenni a folyosóra. A festő, a szerelő, sőt a női ÁVH-s is dohányoztak, így nyilvánvaló volt, hogy csak miattunk szálltak ide. Nagy ritkán én is kimentem a folyosóra dohányozni, és aszerint, hogy melyik irányban hagytam el a kocsit, a festő vagy a szerelő rögtön utánam jött és tűzzel kínáltak, valamint beszélgetést kezdeményeztek, ami elől következetesen kitértem.

Amikor jóval éjfél után megérkeztünk Győrbe, kerestem a mellettük lévő másodosztályú kocsiban egy üres fülkét és rábeszéltem a bíboros édesanyját, hogy menjünk át abba. Andrea nővért meg arra kértem, menjen be a pénztárhoz, és fizesse ki azt a különbözetet, amelyet harmadosztályú jegyeinkre kellett ráfizetnünk a Győr-Budapest szakaszon. Ahogy vettem a cso169